Bessenyei György szül. 1742-ben, Berczelen, Szabolcsban. Otthon elhanyagolt nevelését csak akkor kezdé pótolni, midőn a Mária Terézia által Bécsben felállitott m. kir. testőrseregbe fölvétetvén, hátramaradását pirúlva vette észre. Nyelvek, bölcsészet, történet és irodalom lőnek tárgyai szakadtalan tanulmányainak; s érezvén, mennyire elmaradt nemzeti irodalmunk a nyugati külföldétől: annak mivelését tűzte ki életczéljaúl: Különösen a franczia irodalom volt, mely e korban a mivelt világ felett uralkodott; ő rá is az tőn legnagyobb benyomást. Igy mind maga franczia minták után képezte magát, mind másokat ezen irányban buzdított, s ily módon fejévé lőn azon iskolának, mely „franczia iskola” nevet visel irodalmunkban. Első föllépése 1772-ben történt „Agis” czimü szomorújátékával, melyet később más színdarabjai is követtek, mint „Hunyadi László” és „Buda” szomorújátékok, s a 2Philosphus” vigjáték. Nevezetesen azon gyüjteménye, melyet 1777-ben a maga, Ozczy, Barcssay és Báróczi verseiből: „Bessenyei György társasága” czim alatt adott ki; és egy philosophiai költeménye: „Az emberek próbája”, melyben Pope angol költőt (Essay on man) szabadon követte. Kiadott 27 munkáján kívül még 16 maradt kéziratban. Meghalt 1811-ben, birtokán, Bihar-megyei Berettyó-Kovácsiban.
A természet panasza egy véres ütközet után
- Töredék „Hunyadi Mátyás” eposzából* -
A reggel azonban fényes ujjaival
Vonást tészen egén, s derül sugárival.
Napja érkezését e nagy természetnek
Jelentvén, újulást hirdet az egeknek.
Feljön a fényes nap égő világával
S látja sok halandó hogy veszett harczával.
Az álmából serkent oktató Természet
Megáll, és úgy nézi: egy ütközet mi tett?
A repedt testeknek szinére borzadott,
Irtózván a helytől, mellyen Márs izzadott.
Nézte emberében megesett romlását,
Átkozván a hadak isszonyú dulását.
Igy elkeseredvén magában végtére,
Felnéz Istenének elbúsult egére;
Sóhajt, s magyarázván magában törvényét,
Megindul feddeni nagy emberi nemét:
„Nagy Isten! Mit tesznek, lásd, mond, a halandók,
Kik úgy is éltekben mindnyájan mulandók!
Én lettem itt alatt e földnek birája,
Hatalmad a világ csak bennem csudálja.
Hatalmam az egek trónusa után van
Mindjárt; s micsoda por fitymálhatna abban!
Törvényemmel áll fenn e roppant teremtés,
Hol általam esik meg minden lehellés.
Mindennémű állat enged törvényemnek, -
Csak ember tesz romlást hatalmas rendemnek.
Ezek egymás ellen szaggatják testeket,
Ölnek, pusztítanak, prédálván véreket.
Embernek lehet csak embert pusztítani,
A kit prédájára könnyű uszítani!
Egy egész nemzetnek dühösködni lehet,
És ha győz, a törvény ellene mit tehet?
Országot égetni, fiait konczolni,
Kisdedeket ölni, prédákat rabolni -
Mint hivatalt, mind úgy tehetik a hadak,
Mit nem követnének el a fene vadak.
Hány férjek, ifiak, asszonyok, öregek
Jajgatnak, nézvén, mint füstölnek az egek.
Az atya gyermekét ölébe szorítja,
S halálát a tűzben alá s fel úgy futja;
Sok rendes ifiú szelíd jegyesével
Lángok közt ég, honnét kiált nyögésével,
Barmoknak bőgése, árvák jajgatása,
Gyujtott városoknak tüzes leomlása -
Nem csendesithetnek soha ellenséget,
A ki vérontásban keres dicsőséget.
Féljed Istenedet bódult emberi nem!
Ennek nagy nevében kell míved feddenem.
Szégyelje egy ember magát a vadaktól,
Kik ily vérengezést nem tesznek magoktól
A tigris legalább tigrisen formáját
Tekénti, s nemében nem rágja prédáját;
De az ember magán képit elfelejtvén,
Öl, dicső fajában, méltóságát vesztvén!
Nagy Isten! Fenyítsd meg földteremtésidet,
Hadd, ne rontsák képök s örök törvényidet.”
A Természet ekként végezte panaszát, -
De Márs fiaitól nem kapta válaszát.
(* Magy. Museum, Pest, 1788.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése