Szül. Vas-megyében 1704-ben. A jezsuiták rendébe lépvén, 1725-től Bécsben tanárkodott; majd különféle díszes hivatalokat vitt. Mint magyar gyóntató Rómában tartózkodván, itt ébredt hazája nyelvének jeles irod. Művek áttételével nemesitésére s elkezdé forditani spanyolból Graczián „A u l i c u s á t”, olaszból pedig Dorell e r k ö l c s i m u n k á i t. Végül a pozsonyi ház könyvtárnoka lett, hol őt 1773-ban rendjének feloszlatása érte. Ezután Rohonczon tartózkodék, hol 1779-ben halt meg. Költeményei egélyes énekek s világi dalokból alkalmi és pásztor-énekekből (eclogák) állanak. Irt egy „Constantinus Porphyrogenitus” tanodai drámát is. Prózai dolgozataiból nevezetesebbek: „Nemes ember”, Dorell u. (Nagyszombat, 1748.); „Nemes asszony” (u. o.); „Bölcs és figyelmes udvari ember” (u. o. 1750.); „Nemes urfi” (Pozs. 1770.); „Bölcs ember” (Pozs. 1788.). Faludi ereje prózájában tündöklik leginkább, melynek velős tömöttsége-, szépsége-, s tősgyökeres magyarságára nézve méltán neveztetett egykorúi által „magyar Cicerónak”.
Forgandó szerencse
- Falud: Mind. Munkái. Pest, 1853. -
Fortuna szekerén okosan ülj,
Ugy forgasd tengelyét, hogy ki ne dülj;
Ha miben kedvezett,
Ha szépen vezetett,
Meg ne örülj, -
Fortuna szekerén okosan ülj.
Jó kedve s kereke egyaránt jár;
Forgandó, változó, ma kinccsel vár:
Holnap lenyomorít,
És megint boldogít,
Elhigyed bár, -
Jó kedve s kereke egyaránt jár.
Érdemre nem tekint, szemtelen vak;
Kire ma vont aranyt, holnap szürt rak,
Tudják, kik táborát,
Lakták és udvarát,
Sok nagyurnak; -
Érdemre nem tekint, szemtelen vak.
Hol édes jó anyád, hol mostohád;
Dolgáról senkinek számot nem ád.
Megbecsül, megaláz,
Magasztal, legyaláz,
Bút hoz reád;
Hol édes jó anyád, hol mostohád.
Jó barátok
- Francziából. -
Mint a dinnye, szint’ olyanok
Mostan időn a barátok:
Ötvenet kell bennek szelnünk,
Miglen vagy egy jót lelhetünk.
Pásztor-versenygés
Thyrsis, Menalkas, Mopsus.
Egy mohos kősziklán két kecskés leüle,
bEljebb a sürüben más pásztor fütyüle.
Hallják és nézgélik, végre megismérik;
Jőnek ki s közelebb, mind a ketten kérik.
Kijött, Menalkas volt, igen híres sipos,
Tiszta pásztorgyermek, kondor hajú, fitos.
Megszólitja Thyrsis.
THYRSIS.
Ne vond meg magadat;
Hadd halljuk, jó pásztor! Kedves szép szavadat.
Minap a vár alján legelvén, vájkáltam,
Reménységem kívül egy kupát találtam.
A Mérisnek szántam; de már, úgy fogadom,
Mondd el énekedet, csak tenéked adom.
MENALK.
Kezdem: szép a tavasz, a tavaszt szeretem;
A hol kedvem tartja, ágyamat vethetem.
Kibújik a földből Vesta kis cselédje,
Utánok az eperj, a nympják ebédje.
Öltözik az erdő;virágokon járok,
A zöld mezőségnek bársonyán sétálok.
A kies szellőcskék gyengén lengedeznek.
A tiszta patakok nyersen csergedeznek.
Gyöngyöt fal a nyájam, hizik, szaporodik;
Vígan vagyok magam, szívem nem aggódik.
Merre járok, kelek, madárkák repdeznek,
Fölöttem, előttem énekkel kedveznek.
THYR.
Mint az eresztett méz, oly édes éneked;
Azért a szép kupát méltán elevheted.
Nem rossz az ajándék, ha jól megvizsgálod,
A szép tavaszt itt is ime feltalálod.
Bokrosodik az ág, hant, liget változik.
Sok nemes virággal hegy, völgy illatozik.
Játszik, hever a nyáj és egymást nézgéli,
Pásztor és ebek közt napját bátran éli
A kecskés-gyermekek karikát futtatnak.
Sokféle játékkal magok közt mulatnak -
Még több szép van rajta, feltalálod, vendég!
Kedves énekedért íme az ajándék.
MOPSUS
Hadd, nyissam már én is torkomat és számat,
Nem kérek érette sem kupát, sem vámat:
„Szépen bőg a tehén, mikor borját híja,
Mekeg a víg kecske, mikor annyát szíja.”
THYR.
Fald beljebb sípodat, ha nem tudsz szebbeket!
Paraszt Koridontól tanultad ezeket.
Tiszta Heliconnal Hippocrene vize
Isméretlen nálad, vagy nem tetszik ize.
MOPSUS.
Mikor ezt hallották a nymphák, nevettek,
Koszorút, bokrétát utánam vetettek:
A fába metszették szép emlékezetre;
Valamit, nem tom mit, mondtak végezetre…
THYR.
Azt, hogy mocskos versed disztelen magába”.
Nem illik a Musák kényes udvarába…
Hasad a dél; menjünk, kiki ő dolgára.
Mopse! Béküljünk meg szépen utoljára.
Forrás: A Magyar Irodalmi Tanulmányok Kézikönyve a felgymnasiumi s felreáltanodai tanulók számára Szvorényi József, cist. R. áldozár egri főgymnasiumi igazgató s magyar akadémiai tagtól. Pest, kiadja Heckenast Gusztáv 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése