Míg repdes enyelgve az alkonyi szél,
S csókjára megrezzen a rózsalevél,
Sir Lilla, s az érre leszögzi szemét,
Mely zugva gyorsítja előre vizét.
„Ah igy fut előlem az édes öröm,
Azóta, hogy búmat elhagyva nyögöm.
Megszegte az álnok! megszegte hitét;
Phyllisnek eladta örökre kezét.”
Ezt mondja zokogva s egy dombra ledül,
Hol szive a szótlan keservre hevül.
Oh lyányka! mit bánod e csalfa kezét?
Nem férfi az, aki megszegte hitét.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 227. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése