2020. máj. 24.

Verseghy Ferencz (1757-1822): Lilla


Míg repdes enyelgve az alkonyi szél,

S csókjára megrezzen a rózsalevél,

Sir Lilla, s az érre leszögzi szemét,

Mely zugva gyorsítja előre vizét.

 

„Ah igy fut előlem az édes öröm,

Azóta, hogy búmat elhagyva nyögöm.

Megszegte az álnok! megszegte hitét;

Phyllisnek eladta örökre kezét.”

 

Ezt mondja zokogva s egy dombra ledül,

Hol szive a szótlan keservre hevül.

Oh lyányka! mit bánod e csalfa kezét?

Nem férfi az, aki megszegte hitét.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 227. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése