A Szerencsével ne perelj barátom!
Hogy reád nem néz, s mosolyog szünetlen;
Nem hagy el senkit, noha messze lenni
Látszatik olykor.
Csak reméllj, s víg légy. Igaz a Szerencse;
Jár, forog, mint jó anya; tégedet ma
Elkerült, holnap repeső örömmel
Meg fog ölelni.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 212. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése