Amott a hegynek zöld tövén
Egy domb ül a völgy kezdetén,
S ezen parányi kis tanyám,
Jer nézd meg Klárikám!
Mellette csörg a kis patak
Melynél bárányok játszanak.
Nem bő, de nékünk Klárikám!
Elég lesz kis tanyám.
Előtte nagy tölgy gallyazik,
Hol sok madárszó hangozik,
Körülte szép gyümölcsös fák,
S víg rózsabokrocskák.
A nap nem éri ajtaját,
A szél nem rázza oszlopát,
Hő ahhoz, vagy hüs át nem fér.
Ki kis tanyámba tér.
A viznél mely lent folydogál,
Egy fülmilécske sirdogál,
S a szirt felfogván dalait,
Megnyujtja jajjait.
Itt lelvén eddig kedvemet
Magam töltöttem éltemet;
De tiszta szivből osztozok,
Ha véled lakhatok.
E kis tanyában úr vagyok,
Napestig bátran vígadok,
S mihelyt az alkony ágyba vet,
Az álom rám nevet.
Ha megvizsgálod kedvesem!
Tudom megtetszik rejtekem,
Csak nő hijával van tanyám:
Jer, térj be Klárikám.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 227. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése