Petőfi halála - Hegedűs László festménye 1855 körül
Hol a költő, aki régen
Ott harczolt a csatatéren,
S beborítva mély sebekkel,
Síratatlanúl esett el?
Hagyjátok el, ne kérdjétek,
Mind hiába e kérdések:
Századokra jöhet század,
Nem fog adni egy is választ.
Az egész nagy végtelenben
Semmi sincs, mi rávezessen:
Fű, fa, virág be nem vallja,
Hogy a költőt hol takarja.
Hallszik ugyan most is kodza,
Tájról-tájra visszhangozva;
De visszhangról ki lelné meg:
Honnan repült ki az ének?
Ha ez után indulnátok:
Bejárnátok a világot,
Csalna a hang ide, oda,
Mégse lelnétek rá soha.
(Forrás: Petőfi-album 109. l. – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése