Ha trónussal, koronákkal
Kínált volna meg a végzet:
Hogy magyarnak szült az anyád,
Tudom, hogy el nem cseréled.
Hogy ha világ-birodalmak
Czivódnának bölcsőd felett:
Te büszke vagy, hogy az Alföld
Magáénak nevezhetett.
Szellemeddel beragyogtad
A végtelen mindenséget,
S hogy mint magyar éltél, haltál:
Ez legnagyobb dicsőséged.
S most, az isten trónja mellett,
Szent harczodat tovább vívod;
Nem találjuk, ezért üres
Erdély földjén földi sírod.
Erdélyország, édes hazám,
Szabad voltál, szabad leszesz:
Érted élni, érted halni:
Méltó voltál – Petőfihez!
(Forrás: Petőfi-album 113. l. – Athenaeum Irod. és Nyomdai R.T. Bp., 1898.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése