Jókai Mór: Mártzius 15-dikén

(1848-1868.)

„Talpra magyar! hí a haza!!”
Hohó! hát a hatósági
Engedély hová maradt?
Nincs? Hát maradj odahaza,
S ne beszélj ily badarat!
Régen volt a! Már husz éve. -
Akkor szólt igy egy poéta; -
Ki emlékezik e névre?
Petőfinek hítták, vagy mi?
Sok megváltozott azóta:
Jobb  lesz annak békét hagyni,
A mi most húsz éve történt
- Mártzius 15-dikén.

„Mit kiván a magyar nemzet?”
Ugyan mit kivánna még?
Hiszen minden kivánsága,
De mind végrehajtaték.
Mit „ád még” a magyar nemzet?
Ez a kérdés. - Ki mit mond?
Marad-e még, mit el nem szed
A tizenkét bécsi pont?
Kell-e még néhány millió?
Mondja ki rá az ament
Nem „paraplü-ribillió,” -
De „paraplü-parlament”
- Mártzius 15-dikén.

„Rabok legyünk, vagy szabadok?”
Hát persze, hogy szabadok,
Azért olyat ne irjatok,
Melyért becsukassatok. -
Most húsz éve, egy rab irót
Szabadíta ki a nép;
No ez volna még a szép;
Igy megsérteni a birót!
Ám e nagy nap emlékére
Hogy legyen meg ez is hát:
Becsukatunk egy pár évre
Néhány „bal” journalistát
- Mártzius 15-dikén.

„A magyarok Istenére
Esküszünk!” hohó barátom!
Tiltja azt a konkordátum; -
A magyar számára nincsen
Külön kiváltságos Isten:
„Egy” van, és ez római. -
Ez is közös ügy; direkte
Az imádság se mehet be; -
Csak szent delegáczión át
Szabad hozzá szólani.
Hagyja kinn a náczióját,
Ki lojális honpolgár:
Csak közös honhoz van jussa. -
Pálffy Berti Márcziussa
Jobb tanácscsal is szolgál
- Mártzius 15-dikén.