Darvak, gólyák költöztek először,
Aztán indult a sok víziszárnyas.
Törik szélben már a száraz nádas.
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Lám, csontos már az országút járni.
Keréknyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe.
Fénytelen víz tükrözi a partot.
Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám, mostan itt vagyok?
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólítom meg őket.
És az utcák oly halványak, szépek,
Mintha már csak emlékeznék rájuk.
Súlytalanul ingok, ködre lépek.
Talán én is megyek nemsokára?
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel - Versek és novellák 61. old. - Vál., szerk. és bev. írta Radnóti Sándor - M. Helikon-Szépirod. Kiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése