(Tölgyei Norbert: Úton c. festménye - forrás: internet)És hogyha akkor én nem megyek el,
Ki tudja, sorsunk merre jár velünk?
Egész közel
Van kettőnknek egy titkos szigetünk,
Melyre nem léptünk s nem lépünk soha.
Egy ajtót akkor becsuktam örökre.
De ott van most is kettőnk szép lakása,
Hol sohse laktunk.
S bár adtam fejem hiú vándorlásra,
Ki mondja, hogy én hontalan vagyok?
Sok szigetem, lakásom, merre járok
S utamat szegik fényes tengerek,
Melyekre ki nem szállok.
Tágul és nő világom, míg megyek -
És az ösvényem egyre keskenyül.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel - Versek és novellák 64. old. - Vál., szerk. és bev. írta Radnóti Sándor - M. Helikon-Szépirod. Kiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése