Csókold meg és gyerünk tovább.
Nem fogod soha többé látni.
Lehet, hogy ő volt neked szánva,
Vele tudnál te csak megváltva
Az élet tetejére hágni.
Csókold meg és gyerünk tovább.
Az enyém nem sír; - halovány.
Azt kérdi csak, hogy mért megyek,
Nem volt-e szép, amit itt éltem?
És én homályos vágyakról beszéltem,
Országokról, amiket keresek.
Az enyém nem sír; - halovány.
Csókold meg és gyerünk tovább.
Szép volt. Ne nézzünk vissza értük.
Vágyunknak úgyis délibábja
Emléktengerből száll fel nemsokára
És el nem érjük soha, mert már éltük.
Csókold meg és gyerünk tovább.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel - Versek és novellák 62. old. - Vál., szerk. és bev. írta Radnóti Sándor - M. Helikon-Szépirod. Kiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése