Életet keresek:
És köröttem szívek: csupa árnyék:
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.
Némelyik eltörik.
Annak hangja halkan kísér engem:
Hazajáró lélek a lelkemben.
Úgy nő bennem a virrasztó ének.
Nekem csak a kísértetek élnek.
A többit elfelejtem.
(Forrás: Balázs Béla: A vándor énekel - Versek és novellák 64. old. - Vál., szerk. és bev. írta Radnóti Sándor - M. Helikon-Szépirod. Kiadó Bp., 1975.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése