Április

    Április neve a rómaiaknál eredetileg Aperilis volt (ab aperiendo), mert e hónapban már az egész természeté kinyílik. A régi évszámítás szerint második hónap, ellenben a Juliani-naptárban a negyedik. C. J. Caesárig 29 napos volt, ma azonban 30 napból áll. A rómaiak Vénusnak, a tavasz istennőjének szentelték; mert Vénus volt „mater geminorum Amorum” (Cupido és Jocus). Elsején volt a nők ünnepe ugyancsak Vénus és Fortuna Virilis tiszteletére. Vénus kedvenc virágai, a myrthus és rózsa, e napon az ajándékozásokban nagy szerepet játszottak.
    Magyar neve: Tavasz szó, vagy Szent-György hava. Ez a György, akinek neve ily módon nyert megörökítést, egy lovag és vértanú volt Kappadociában. Diocletián sászár alatt kitüntette magát és magas hivatalt is viselt. Később azonban, mikor a császár a keresztényeket üldözte, lemondott hivataláról és a császár kegyetlenkedéseit szabadon megrótta. Ezért börtönbe vetették, kínozták, de hitétől így sem téríthették el, s végül is kivégezték. A legenda azt tartja róla, hogy megölt egy sárkányt, amiért később úgy szokták ábrázolni, hogy mint szép, deli ifjú lovon ül és dárdájával a sárkányt megöli. Keleten úgy, mint nyugaton ma is vértanú gyanánt tisztelik és több lovagrend patrónusa.
    Ünnepe április 23-án van, amikor a néphit szerint varázslók és boszorkányok éjfélkor uruknak, az ördögnek elnöklete alatt összegyűlnek (nálunk a Gellérthegyen), tanácskoznak egészen kakasszólásig.  Ekkor eloszolnak, mert a pokolbeliek a világosságot nem szeretik. Németországban is megvan e hit, de ott április 30. és május 1 közti éjjel történik a gyülekezés.
    Április különben népies nyelven a bolondok hónapja. Általánosan ismeretes az április bolondja elnevezés olyanról, akit könnyen rászednek s akivel minden ok nélkül a bolondját járatják, hogy aztán kinevessék. Áprilist járatni, a viginti pálcát (20 pálcaütés az illető hátára) kérni nemcsak nálunk szokás, hanem a külföld majdnem minden nemzeténél, anélkül, hogy ennek eredetét biztosan tudnák. Magyarázatát némelyek onnan veszik, hogy a hónap maga változó csalfa; mások megint azt mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, amikor tréfás, vidám tavaszi ünnepeket rendeztek; ismét egy más vélemény szerint IX. Károly egy rendeletéből ered, mely szerint 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről januárra tette. Az új évi ajándékozások akkori szoksában voltak, de e rendelet után az emberek januárban azzal biztatgatták egymást, hogy majd áprilisban küldenek ajándékot, áprilisban pedig azzal, hogy januárban lepik meg a szokásos ajándékkal. Így aztán egyszer sem kaptak.
    A berki szellőrózsát, vagy az Anemone nemorosa-t több helyen április virágnak nevezik.
    A régi rómaiaknál 4-én kezdődött a Megalesia ünnep és tartott 10-ig. Magna mater, vagy mater dea, Cybele-Rhea eredetileg az Ida hegyen tisztelt istennő volt, akinek nagy zajjal, lármával tartották ünnepét. Az ő ünnepére vették át a rómaiak a phrygiai fuvola használatát.
    Április 5-én volt Fortuna publica, a római nép számára alapított templom évforduló ünnepe; 6-án pedig a Thapsus melletti ütközet évforduló napja. Ezen ütközetben győzte le Caesar a pompejánusokat, Metellus Scipió és Juba numibiai király  segítségéel s egyúttal bevégezte az afrikai háborút.
    Ezen időre esik nálunk gyakran, miként a jelen évben is, a keresztény egyház egyik legszebb, legmagasztosabb ünnepe, a húsvét. Krisztus urunk feltámadásának ünnepe, onnan veszi magyar elnevezését hogy a hívők a nagyböjt után e napon kezdték meg a húsevést. Az ünnep akkor leendő megtartásának napja azonban már a kereszténység első századaiban kérdéses volt. A niceai zsinaton (325.) végül azt határozták, hogy mindig azon a vasárnapon tartassék, mely a tavasz éjnap-egyenlőség után következő holdtöltére jő. Ha pedig a zsidók Páska-ünnepe is e napra esnék, akkor a rá következő vasárnapon. Ezen határozat szerint aztán mindig március 22. és április 25-ike közé jut. Fontos pedig a húsvét idejének minden évre való kiszámítása azért, mert ennek korábbi vagy későbbi megtartásától függ az egész év mozgó ünnepeinek berendezése.
    A megváltás nagy eseményének emlékére előzi meg a húsvétot a nagyhét, melynek fő napja a Virágvasárnap, az Üdvözítő Jeruzsálembe vonulásának emlékünnepe (Palmarum), zöld csütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Mindezeknek központja a feltámadási körmenet, mely a legfényesebb ünnepiességek között történik s amely a nyugati egyházban szombaton estefelé, a keletieknél pedig vasárnap hajnalban történik napjainkban is.
    Krisztus feltámadott! Szóla, mellyel a hajdani keresztények húsvét napján egymást köszöntötték, keleten ma is szokásos, míg a római katolikusoknál az öröm jelszava: Alleluja!
    Ismeretesek mindazon eledelek, melyeket e napra készítenek. A bárány, kalács, piros tojás, sonka stb. szentelésnek jelképi értelmük van. A bárány ugyanis Jézust jelképezi, kinek előképe volt ama bárány, melyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözésük alkalmából ette. A kalács az ő feltámadása eseményén alapszik, mivel feltámadása után megjelent tanítványainak, megáldá a kenyeret s velük evett. A tojás a belőle kikelő madárral a sírjából feltámadó Krisztust ábrázolja, amivel a hímes tojás készítés függ össze.
    Az egyházban nagyszombaton 60-100 gyertyát is szoktak szentelni (húsvéti gyertya) s ezeket az oltáron hagyják áldozó csütörtökig. – Nem kevésbé ismeretesek mindazon szokások, vidám tréfák, húsvét hétfői kirándulások, örömtűz-gyújtás, húsvéti nyúl, öntözés (locsolás) stb. is, melyek a húsvét ünnepéhez fűződnek.
    Az újabb magyar történetben egyik legnevezetesebb esemény volt Deák Ferenc húsvéti cikke. Ez 1865. ápr. 16-án jelent meg a Pesti Naplóban, ami ismét folyamatba hozta az 1861. óta némileg elhagyott kiegyezési tárgyalásokat. Feljegyezték azt is, hogy e cikket Deák Ferenc április 14-én diktálta Salamon Ferencnek.
    Április 11-én kezdődött a rómaiaknál a Cerialia (ludi Ceriales) mely ünnepeket Ceresnek, a földművelés alapítójának tiszteletére a Circus maxinusban tartottak. A Circuson keresztül processzióval kezdődtek és 19-én lóversennyel végződtek. 13-án Jupiter Victor fogalmi templomának alapítási évfordulója volt. Krisztus születése előtt 29-ben április 16-án adta a Senatus Octavianusnak az imperator címet, mikor Antoniust levervén, Rómába visszatért. 20-án lépett szerintük a nap a kos jegyéből a bika jegyébe.
    Április 21-én volt Palilia vagy Parilia tisztító és bűnbánó ünnepe Pales pásztoristennő tiszteletére. Később a rómaiak városuk alapításának évfordulóját tették e napra, mert őseiket pásztornépnek tartották és ezért ünnepét leghelyesebben a hónapban a pásztor istenségével egyszerre tartották.
    23-án volt Vinalia, a borkóstolás terminusa, t. i. az új borral telt hordókat kinyitották és megkóstolták. A szüret náluk augusztus 19-én volt (Rustica vinalia). Napjainkban igen szép ünnep a katolikusoknál Márk napján a búzaszentelés, mikor a hívők a pap vezetése mellett processzióban kimennek a határba és isten áldását kérik a földművelő nép fáradságot munkájára. A hónap végén kezdődött Floralia, a Flóra istennő templomának alapítási évfordulója s ez tartott május 3-ig. A mai virágkorzók, melyeket a kontinens majdnem minden fő- és nagyobb városokban évenkint többnyire májusban rendeznek, e Floralia maradványai s minthogy rendesen valami humánus cél szolgálatában állanak, a legsikerültebbek is szoktak lenni.
    Felemlítem végül az előző hónapokon, hogy a drágakövek közül februáriusban az ametiszt uralkodik és őszinteséget jelent márciusban a rubin, mely bátorság és becsületesség jelképe, áprilisban a zafír, mely bánbánást és a gyémánt, mely az ártatlanságot jelképezi.

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 14. sz., 1896. ápr. 5.