Ábrányi Emil (1850-1920): A nyolczadik tőr – 1898. szept. 10. )

Tövisből volt királyi koronád,
Fájdalmas szived hét tőr verte át,
De éltél s hordtad mind, mind a hetet,
Bár gyötrelmes kín volt életed,
S komor Kálváriáddá lett a föld -
A nyolczadik túr íme most megölt.

Halott vagy hát! Meghaltál messze, távol!
Miért is mentél el a magyar hazából,
Most nem siratnók gyászos, kora véged!
Hűségesen megvédett volna téged
Minden magyar, sőt bátor, büszke hévvel
Megváltott volna önnön életével.

Bár fönn lebegsz mér, mégis ugy-e látod,
Sír a magyar! Ó, ez a nép imádott!
A könyet, a mit lánczunkra hullattál,
És a mit a haza bölcsének adtál,
Mint tündöklő királyi ékességet:
Most millió szem adja vissza néked!

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 38. szám, 1898. szept. 18.