Tompa Mihály (1817-1868): Előhang

 
Fenkölt az  i n s é g  zordon angyala,
Parancsát osztva bősz szolgáinak;
És a sötét had el-szétnyargala..
Pusztítni gyors, erős, - engedni vak.
Járvány, égés: tanyát, várost keres,
Halmot, mezőt a rekkenő aszály;
Hogy a midőn gond, baj már is feles:
Kenyér nélkül maradjon annyi száj.

- Hah, mily szin lész az emberen, midőn
Elhullni látja mint Jób, nyájait!
S nem állhatván a lángoló tetőn:
Ajtót korom-, füst-, zsarátnakba nyit!
Gyönyörködöm, ha jobbat vár, mikor
Csak változást hozok rá uj bajúl; -
És ő rendet, jogot lábbal tipor,
A fájdalom miatt megszilajúl.

S nyujt-é vidúlást hegy, völgy képe? Nem!
Réten-barázdán kisül fű, kalász;
Lész nyilt keblével a föld éktelen
S önhamvában feloszló hulla, váz.
… Imát hallok: mely kárhozik, tagad,
Kacajt üt ajkam, hogyha láthatom
Az embert, mint éhes fenevadat
Verekedi egy íznyi falaton!

S hozott bajt, kínt, de a setét öröm
Korán volt a megsujtolt emberen -
Nem birt mozditni a  h a t á r k ö v ö n,
Hogy sziv szivhez legyen hült, idegen;
Az érzés nyugtalan felrezzene…
És rendbe hozni, mi feldult, zilált:
Kinyult a munkás részvétel keze; -
- Az ember szenved, a testvér kiált…!!

Levél, szirom ha csüggedt, halavány, 
És szomjuság epeszti a kehelyt:
Kicsiny a csepp, mit a nap hajnalán
A szánó ég szül és a földre ejt;
Kicsiny a csepp, de áldott, enyhitő,
Egy-egy nap élte biztosítva van,
Míg felleg gyül s jön a régvárt idő,
Melyen eső hull csendes-gazdagon.

Hull a köny is… szünik milljók jaja,
Világ gyúl a nyomor vermén, alant;
Megnyílik a paloták ajtaja,
Behíva meztelent, hajléktalant.
Megindulással van szem, sziv teli…
Nagy és kicsiny, szegény s dus egyetért;
A kalibák lakója megszeli
Az éhezőnek barna kenyerét.

Oh, e nehéz seb közösen sajog…!
Mi egynek árt: mindnyájunkat fogyajt,
Ragaszkodást szültek nyomor, bajok,
S megosztunk most fájdalmat és sohajt.
Hadd hívja vissza bősz küldötteit
A rontó szellem, szégyent a ki vall…
Nem,nem! a legkisebb se vész el itt!
- Im az oltár, hű áldozóival!

S kiben mindennek teljessége lett:
Szent égi láng! Magasztos hatalom!
Jelen van az áldozók közepeett
A Múzsa is e szerény lapokon;
Tömjénnel jött fénylő oltárodig,
Honnan minden, mi nagy, szép s jó, ered, -
Kiben áll a világ s megtartatik,
Te égi láng: s z e r e t e t, s z e r e t e t!

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.