Medgyes Lajos (1817-1894): Mikes Kelemen panasza törökföldön, 1730.

 
A szabad mult nagy s szép korából
Oh mi sokan elhulltanak!
A honban és a hontól távol,
Sebezve a kétség nyílától
Dicsetlen sírban nyúgszanak .-
Oh mint égtek egy jobb jövőért!
Keblök mi hévvel lángola!
Mint kapkodtak reménysugárért!
S mint adtak volna életet s vért
Megváltásodért, szent haza!
Nem birták itt a szolga-léget
S nem tovább a botrányokat,
S kik idegen országba tértek
A honvágyban szivök kiégett
Uj és uj csalódás alatt. -
Térdök mikint tört meg imára!
S mint kérték buzgón az eget:
Mig egy uj harci kürt szavára
A véres kard a hont megjárja,
Hogy bárcsak addig éljenek!
Nem hallgatott az ég reájok:
Kialudt nemes életek;
Lélekrázó volt haldoklásuk
S könyben uszó végpillantásuk,
Midőn már  m i n d e  n  elveszett!
Mint villámzúzta csonka tölgyfán
Egy-egy halvány, rezgő levél,
Tengődünk még néhányan árván,
A sírokon reszketve járván
S lelkünk vérző panaszra kél.
Kik még őrizzük illetetlen
A szabadság oltártüzét
Elmegyünk rendre i is innen -
Megtört reménnyel sziveinkben
S támad utánunk éj, - sötét!
Későn, későn kél fel a hajnal
Az elhullt vérből, fényesen;
Midőn megint a régi zajjal
A győző tábor szertenyargal -
S a hon szabad s boldog leszen.

Forrás: Alföldiek segélyalbuma . MDCCCLXIII. Szerkeszték:  Reviczky Szever és Zilahy Károly. A tiszta jövedelem a szükség által sujtott alföldi nép gyámolitására lőn fordítva. Deák Ferencnek, a nemzeti közvélemény országosan tisztelt képviselőjének, hazafiui kegyeletük jeléül ajánlják a szerkesztők. Pfeifer Ferdinand bizománya Pest, 1864.