Év, uj év! te szép menyasszony,
Ifjuságod bájiban,
Kebled, mint a rózsabimbó,
Szent titokba rejtve van.
Szólj, mi vár ránk, e homályos,
E büvös burok megett?
A magyarnak üdv, vagy átok,
A mit küld a végezet?
Rejt-e kebled a virágból,
Mellynek neve honleány?
S mellyet kérünk minden évtől
Annyi parlag év után,
Lesz-e bőség e virágból?
Hozsz-e nékünk hölgyeket,
Kik, miként nemtők, malaszttal
Álljanak hazánk felett?
Férfikarban, férfimellben
Hatalom küzd és erő;
Szűz szelídség liljomával,
S szerelemmel győz a nő.
S ha nehéz napján a vésznek
Férfikar védfala:
A szelíd bék szent virányin
Hölgy a honnak angyala.
Hölgyeket hozz, uj esztendő!
Honleányokat nekünk!
A viharral, a világgal
Künn, mi majd csak végezünk;
De a mit kiküzd a férfi,
Elveszendő semmiség,
Ha iránta nők szivében
Ápoló szent láng nem ég.
Hölgyeket hozz, a természet
Szent szavához híveket!
A természet istenutja,
Legdicsőbb uton vezet.
Hölgyeket hozz, kikben, a mi
Jó és szép, megszentesül,
Kiknek hit-, remény- s szerelmök
Honjokéval egyesül.
Illy virágokkal köszönts be
Szép uj esztendő nekünk,
És, fogadjuk, emlékednél
Nem leend szebb ünnepünk.
De ha te is, mint elődid
Olly fukar léssz s mostoha:
Ugy akár meg se nyitottad
Volna kebledet soha!
Forrás: Regélő Pesti Divatlap – Szépirodalmi és művészeti lap. Első félévi folyam 1-ső szám. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél 1846. Télhó 1-jén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése