Erdélyi János (1814-1868): Születésem napján

 

Monda egykor a sors: april itt jön;

Kit tegyünk bolonddá majd a földön,

A ki járjon mind hián hiába,

És nevessünk rajta jót, nagyot,

Érje botlás mindenik nyomába,

Várjuk el, majd mire mégyen ott?

S im a sorsnak választottja lettem,

Mert én april elsején születtem.

 

Összejöttek szomszédok, barátok;

Születésem, mondák, istenátok.

Mert ki e nap folytán jő világra;

Változó lesz, mint a szél s idő,

S mint a szél, rá hajlik minden ágra,

Ugy hajól majd csélcsapságra ő.

És ha igy van, irgalom felettem!

Mert én april elsején születtem.

 

Iskolába menvén, nem tanulék,

Gondolám, rabélet és busúlék.

Elvesztettem könyvemet zsebemből,

És el mindent, a mi benne volt;

De még jobban elvesztém fejemből;

S ugy valék most, mint a megrabolt.

Gondatlanság lőn mindenha tettem,

Mert én april elsején születtem.

 

Egy pillantás, majd meg ujra másik,

Jobbra balra a kigyúladásig.

Mit tevék? láng fordult meg fejemben,

A kihez még hűnek lenni kell!

Szeretém mind, ki elfért szememben,

Végtelen tűz gerjedelmivel.

Lepke voltam, jobbat nem tehettem,

Mert én april elsején születtem.

 

Pap leendék, barna szép ruhában;

És Verbőczyt nyögtem attilában.

De mit ér a sok pör és a törvény,

Handa banda, tenger szó, beszéd!

Egyik oldal szirt, a másik örvény;

S kerülém e pálya szélveszét.

Pap-, prokátorbul poéta lettem,

Mert én april elsején születtem.

 

Verset irtam! menj, mondák, a verssel,

A magyarnak még előbb kenyér kell.

S most ha mennék a szántó-ekéhez,

Holnap immár csak vers kellene;

És ha fognék kucsmakészitéshez,

A fiu „fej nélkül termene.”

Ím örök vakutra tévelyedtem,

Mert én april elsején születtem.

 

Már hiába, én velem csak igy van;

A valóság énnekem valótlan.

Mert a lépést mindig elhibázom.

Egy van, a mit meg nem foghatok:

Nőtlen élek, a mikor virágzom,

S vénségemre házasulhatok!

Mind azért van, a mint észrevettem,

Mert hogy april elsején születtem.

 

Forrás: Regélő Pesti Divatlap – Szépirodalmi és művészeti lap. Első félévi folyam 20-dik szám. Szerkeszti Vahot Imre. Pesten, nyomatott Beimel Józsefnél  1846. Tavaszutó 14-kén.