Ez a csillogó fa, ez a tündérálom
Megint csak megjelent a szegény világon.
Fényt, meleget hozott e drága illat árját,
Itt halljuk suhogni az angyalok szárnyát.
Csillagos mennyország drága szép világa
Adta forró csókját a karácsonyfára.
Hogy szíveket vigyen szent, tündöklő fénye
A tiszta örömök virágos kertjébe.
De a gyönyörű fa nem ment minden házba,
Sok kicsi gyermekszív de hiába várta, -
Ezerszámra sírtak a sóhajok érte
S mégis gazdag fénnyel kevés házba tért be.
Ó, hát az angyalok különbséget tesznek:
Utat csak gazdagok hajléklába vesznek
És a szegényeknek kerülik a házát,
Nem vigasztalják meg a nyomorgó árvát?
Ó, az angyalszívek nem ily kegyetlenek,
Hisz’ az égi Gyermek értük született meg,
Értük, kik szegényen, búsan, árván állnak
Tüskével teleszórt útján e világnak.
Íme: itt is értük gyúlt ki fény e fára,
Itt derül örömre sok szegény, sok árva,
Hálás csókok érik e fenyőfa gallyát,
Ölelő szeretet tárja itt ki karját.
E kigyulladt gyertyáknak tündér világa
Vigaszt derít sok bús anyának gondjába,
Didergő kis lábak, reszkető kis testek
E forró világban mind fölmelegesznek.
Fájó könnyek válnak kacagó örömre,
Vérző szívek vannak szelíden bekötve.
Ebben a ragyogó, tündöklő világban
Áldott, puha kezek simogatnak lágyan.
Te tündöklő szent fa, gallyaid hegyében
Angyali jó szívek ragyognak a fényben,
Amíg üdvöt, áldást suttog illat-ajkad,
Segítő jó szívek muzsikálnak rajtad.
Minden gallyad egy-egy forrón ölelő kar,
Melyek között annyi bánat és bú elhal –
Szép karácsonyfák közt legszebben pompázol,
Itt van alattad a betlehemi jászol.
Amíg fényed isszák örvendő kis lelkek,
Az egek ajtaja nyitva áll feletted –
Az általad áldást fakasztó szívekre
Valaki felülről mosolygva tekint le.
A szeretet művét szeretettel nézi,
Ennél szebb imádság sohasem kell néki.
A kisded Jézuska két karját kitárja
És a könyörülő, jótévő szíveket
Sorba mind megáldja.
Forrás: Gyakorlati
Pedagógia 2. évf. 11. sz. 1936.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése