Négy szem között hadd beszéljek
Véled, jó barátom,
Mert azt mondják, hogy nem élek
Soká a világon.
Ha haza mégy... ej, de hiszen
Sok szót mire szőjjek!
Énvelem ott alig hiszem,
Hogy sokan törődnek.
Ha valaki mégis kérdez -
Nos, tegyük fel: hátha? -
Mondd: a mellem holtra véres,
Egy golyó találta.
Mondd: szívesen áldozám fel
Életem a czárnak,
Hogy doktorunk buta ember
S tisztelem hazámat.
Szüleimet már aligha
Életükben éred,
Hanem hiszen jobb is, mintha
Ezt tudnák, szegények.
De ha élnek, mondd: irásra
Nagy a restség bennem,
Hogy ezredünk jár csatákra
S ne várjanak engem.
Szomszédunkban van egy lányka,
- Most is látom innet -
Az nem kérdez engem, ám ha
Nem is, azért mindegy,
Neki mindent mondj el, aztán
Öntse híg szívét ki,
Sirjon egyet... úgy se használ,
Se nem árt a' néki.
Forrás: Orosz költők – Fordította Szabó Endre – Bp.
Szépirodalmi Könyvtár Kiadóhivatala 1891.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése