Hét országra szóló híre is volt
A falukon a muszka járásnak.
Nyugt nem volt, mintha sáska jőne,
Nyugta nem volt a harangozásnak.
De hiába húzta a harangot
Mátéfalva hős harangozója;
Jött biz az, és annyi mint a fűszál,
Isten annak a megmondhatója!
A fehérnép vitte a dunnákat,
Messze vitte, a falu végére;
Hajdan, mikor napfogyatkozás volt,
Ijedtében szinte kiemelte.
És a bíró a kupaktanácsot
Összegyűjtve a falu házánál,
Mit csináljon ha forspontot kérnek?
Óriási terveket csinál.
„Be kell verni mélyen az erdőbe,
Be kell verni jókor a jószágot;
Bandi cigány, ha közelg a muszka,
A kenderből jeladóra durrog.”
Felült Bandi, fel az ágasfára,
Rozsdás puska feküdt az ölében,
S a mint látja jőni a nagy tábort,
Elpukkantá szörnyű ijedtében.
Nosza! lóra pattan a legénység,
S az erdőnek neki iramodnak,
Puskaszóra és e látományra
A kozákok mind megállapodnak;
Vélve hogy tán nekik lest vetettek
A szűk völgyben a magyar csatárok:
Riadó zeng s csatarendben várják,
Mikor csapnak rájok a huszárok?
De ezek még hátra sem tekintve
Bevágtattak a sűrű erdőbe,
És utánok amúgy serkentőül
Hangzik egy pár
ágyu dörrenése.
Bosszankodva félig
és nevetve
A vitéz helységet
megszállották;
S a szegény bírón
elhegedülték
A nagyvilághírű
muszka nótát.
Forrás: Magyar Emléklapok 1848-49-ből. I. kötet 1850.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése