2015. dec. 26.

Bíró Pál: Nyár végén*






Sárgul a lomb. Bágyadt napsugár hull
A virágok hervatag kelyhére, -
Miként búcsúzó, szerelmes ifjú,
Bútól halvány lánykája keblére:
(S míg búcsúznak szótlanul, aközben
Harmatkönny gyöngye ragyog szemökben.)

Csöndes a táj. Lomha felhők úsznak
- Száz alakba öltözvén – az égen.
Valami láthatlan szellem, mintha
Gyér fátyolt szőtt volna át a légen.
Minden hallgat... és e hallgatásban:
Fájdalom s kimondhatlan varázs van!

Hol nemrégen még a pitypalatty szólt:
Letarolva éke a mezőknek;
A réteken – virág helyett – kóró
S zörgő haraszt váltják fel a zöldet.
Kalásztenger helyén sárga tarló:
Pusztává tett mindent kasza, sarló!

Nem hallszik bús szava a kakukknak;
Pajzán gyermek nem felesel vele.
Illat s dal helyett a lég szanaszét
Hosszú pókhálószálakkal van tele.
A szorgalmas méh is belefárad:
Mézet szívni míg virágra szállhat!

A fülmilét sem hallani többé;
Nem csattog már... minek is dalolna!
A pacsirta elnémult... egy hang nincs,
Mire a szív érzőn feldobogna!
Készül hosszú útjára a fecske:
Csoportokba gyűlvén nagy fecsegve.

Amott – egy közeli erdőségnek -
Csapatonként vadgalambok szállnak:
Tanyájukra megpihenni térnek;
Künn a tarlón, a mezőkön jártak.
Most lövés hallszik; s rá, valamennyi
Fölriad... nem tudva: merre menni?

Távolabb – szélén a láthatárnak –
Csókák, hollók s varjak serge károg;
Majd fönn, majd lenn – felhőt képzelőleg –
Éktelen lármát csapván kóvályog.
Egyszerre, több csapatra szétválnak,
S a tengeri földeken megszállnak.

Pásztorfiú vad kiabálása
Lakmározásukból fölzavarja,
S nagy zúgással szárnyra kerekednek,
Egy részük erre, a más amarra;
Míg néhánya, harcias zajt ütve:
Rátámad egy egerésző ölyvre.

Itt-amott, hol az országút látszik:
Sebes forgószél indul, kavargván;
Az úti port s száraz falevelet
Vad szeszéllyel messze fölsodorván.
S én gondolom, amint végignézem:
Mért nem visz el engem is?... miért nem?...

*) Mutatványa Bíró Pálnak sajtó alá rendezett, a marosvásárhelyi nyomdász Szabó Lajos által „Vadvirágok” cím alatt decemberben kibocsátandó költeményfüzetéből. Szerk.

(Forrás: Udvarhelyi Híradó 1877.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése