2015. júl. 21.

Mentovich Ferenc: 1859 tavaszán







A patak, mely vígan fut le
A hegyek szikláiról
Mint a hazatérő utas
Most dalolva vándorol;

Kicsap széles jókedvében
Bokrot, fát meglátogat,
S elszakasztja a futását
Korlátozó gátokat.

És a déli ég alatt, hol
Égbe érnek a hegyek
Messzenyúló táborokban
Fellegek gyülemlenek.

Megdördül ez ég… csatába
Kezdnek a bátor hadak
Azt vélnéd, hogy a megrendült
Ég s föld összeomlanak.

Némán várja a természet
Hogy e csatából mi lesz:
Hallgat a lomb még a nyárfa
Levele sem rezgedez,

A dalos madárnak ajkán
Elnémul a zengemény…
Zöld lobogóját kibontja
Völgyen halmon a – remény.

Forrás: Marosvásárhelyi füzetek II. évf. 1. füzet – Marosvásárhely, 1859.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése