Gellért Oszkár: A dicsőséghez

Hol vagy? Mutasd magad, hadd lássalak,

Dajkáló éhes asszony, ki száraz kevéstejü melledet

Kevesebb keserüséggel adtad

Egy pillanatra bár

Nyomorék csecsemőd ínye közé:

Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?

Hol vagy? Mutasd magad, hadd lássalak,

Robotos férfi, kinn a mezőn

Vagy lenn a bányamélyben,

Ki kezedfejével letörölvén veritéked

Több hittel csüngöttél volna

Ha nem tovább, egy rebbenésnyit,

Az uj megváltás eljövetelén:

Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?

Hol vagy? Mutasd magad Ember, ki felebarátod

Arcába akartál ütni, de jókor,

Még az utolsó villanásban

Visszalendült

Öklöddel tennen homlokodat döngetted:

Csak mert hirtelen eszedbe jutott egy szavam?

Hol vagy? Mutasd magad, hadd lássalak!

Mert mit ér különben így ez az egész,

Ez az embertelenül vad erőfeszités:

Hogy egyetlen szavam legyen legalább

Hasonlatos ama telizengésű

Hegyibeszédnek egyetlen szavához -

Mert mit ér különben így ez az egész

S mert mit tudom én, hogy e roppant szenvedély így

Áldott volt-e vagy átkos.