Feküdj mellém! Hunyd be szemed,
hogy amilyen voltam, olyannak lásson!
Engedd meg végre, hogy szeresselek,
és ne vesd meg lázas vallomásom!
Ha felém fordulsz vágyón, szeretve,
kezem félszegen, lágyan megérint,
belecsókolok a tenyeredbe,
s ajkamat vad tűz perzseli megint.
Mohó nyelvem bőröd selymét kutatja,
érzem az ízed, tested illatát...
magamhoz vonlak egy szép pillanatra,
s minden sejtemet izzó vágy járja át.
Feküdj mellém, de nyisd ki szemed!
Fogadj el ilyennek, amilyen vagyok!
Add át magad a nagy élvezetnek,
Ami tiszta szívvel csak neked adok!
A kép forrása: Makray János festménye www.geobioligie.de
A vers forrása: http://www.lelekvilag.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése