A lepke egy madárseregnek
Művész-repülést hirdetett.
„E cser-tető, mely fellegeknek
Dúl méhibe - így kérkedett -
Legyen pályám s tanuk ti tollasok,
Hogy lepke tud repülni mint sasok.”
Művész-repülést hirdetett.
„E cser-tető, mely fellegeknek
Dúl méhibe - így kérkedett -
Legyen pályám s tanuk ti tollasok,
Hogy lepke tud repülni mint sasok.”
Egy szarkaláb kelyhében állva,
Nehányszor hártya szárnyain
Lebbent kis hősünk, s légbe szállva
Körül leng a völgy bokrain;
Lankad, pihen s kezd amíg kezdni bír,
De most lesujtja egy - lengő zefir!
Nehányszor hártya szárnyain
Lebbent kis hősünk, s légbe szállva
Körül leng a völgy bokrain;
Lankad, pihen s kezd amíg kezdni bír,
De most lesujtja egy - lengő zefir!
A tollasok kacagnak erre,
Verébnek intnek, ez repül:
„Bajtárs! mond, im az út a cserre!”
S hegyébe könnyedén fel-ül,
S le a magasról ily gúnyt csirpel ő:
„A lepke-pálya csak bokor-tető!”
Verébnek intnek, ez repül:
„Bajtárs! mond, im az út a cserre!”
S hegyébe könnyedén fel-ül,
S le a magasról ily gúnyt csirpel ő:
„A lepke-pálya csak bokor-tető!”
(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum 1927.)
A kép forrása: http://www.fayandras.hu/fay1.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése