2011. dec. 11.

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan



A szíved majdnem megszakad,
Szólnál, de szavad elakad,
Szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,

oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.

S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati

nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent , ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése