A szíved majdnem megszakad,
Szólnál, de szavad elakad,
Szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent , ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése