Oh mondd anyám, oh mondd tovább
Milyen volt jó apám?
No mondd megint! Hogy csüggtem én
Mesélő ajakán,
Mikor tanítni kezd vigan
– „Hallgasd csak édes kis fiam”...
Oh erre mind emlékezem,
De arra jobban ám, –
Mikor oly bús, oly néma lett, –
S az új nap hajnalán
Nem csegtett többé oly vigan:
– „Ébredj már édes kis fiam”...
És este lett – s ő ott feküdt.
Körötte sírva mi...
Fejemre tette két kezét...
– Mily kin elmondani! –
Hogy csengett gyönge hangiban:
– „Ki véd meg már most kis fiam”...
S azóta e hét drága szó
Fülembe csend megint,
Mikor a sors korbácsival
Vadul reám suhint...
Felém suhan csapásaiban:
– „Ki véd meg már most kis fiam”...
(Forrás: Dutka Ákos összes versei)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése