Megütöttek? Sárral dobáltak?
Fel akartak feszíteni?
Sebez a hétszuronyu bánat.
Az érzés nem oly mennyei…
Menj ki az őszi levegőre,
jövendöl a felhőtlen ég:
sugárzik az öregkor tőre,
védekezésre épp elég…
Markold meg, légy hős, ábránd, álom
önbizalmat sohasem ád,
lépj át, ne félj, az új határon,
hagyd el az idők bánatát,
hagyj el villámot, rossz emléket,
van fegyvered, ne menekülj,
ne félj, az ősz gyertyái égnek
éjszakai is, szüntelenül.
Ha akarod, egy varázsszóra
jószagu kertet hoz az ősz,
ha akarod, az erdő lombja
tavasz-zöld sóhajjal esőz,
és ez a sóhaj könnyít rajtad,
biztat, ugye, eldudolod?
Miért mondod: nem ezt akartad?
s elveszett bízó mosolyod?
Ne hajts fejet a cselszövésnek,
mert összeroppant, eltemet;
életedben eltemetnének
elleneid… legyen eszed!
Szállj föl hajóra, repülőre,
ott utazz, hol örök a dél,
meleg vizek partjára dőlj le,
kagylóhuron játszik a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése