E kis hajó, mely itt pihen, barátaim,
beszéli, hogy, ha vízreszállt, el is maradt
mögötte mind a többi, egy se volt, amely
legyőzte volna, bár rohant evezve, vagy
vitorlaszárnyon, őt, a szélsebes hajót.
Nem is tagadja ezt a vészes Adria
s a Cyclasok szegélye, egy szigetje sem,
dicső Rhodos s a szörnyű thrák Propontis és
a vad, viharsöpörte Pontus öble sem,
hol ő, a majd hajócska, még ligetke volt,
levélhajú: mivel Cytótus ormain
sűrűbeszédű lombja suttogott sokat.
Meséli, hogy tanúja vagy te, pontusi
Amastris és te is, Cytórus erdeje,
a csúcsodon meredt először, így beszél,
vizedbe mártogatta új lapátait
s urát utána vitte szörnyű tengeren
keresztül, annyi vészen át, akár a jobb,
akár a bal lepelt dagasztva fújt a szél,
s ha kedvező szelet kavarva Juppiter,
kötélzetét feszítve mindakétfelöl,
belékapott; a parti istenek felé
se szállt fohásza, egy se, míg a távoli
vizek felöl e tiszta tóhoz érkezett.
De ez csupán a múlt: szelid magány ölén
öregszik, itt ajánlja föl magát neked,
iker-fi Castor és ki Castor ikre vagy.
(Ford.: Devecseri Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése