A Derbyt visszavonhatatlanul Reichenau nyerte. A hároméves csikó külsőleg semmiben sem különbözik kilenc társától, melyekkel a starthoz állott. A barna lovacska semmitmondó alkatú, izmai nem árulnak el valami különösebb erőt, mégis olyan tempóban, olyan szokatlan gyorsasággal és olyan fölényesen nyerte meg a százezer koronát és a császár aranykelyhét, hogy a legrégibb turflátogatók sem emlékeznek hasonló esetre.
Reichenau eddigi pályafutásán is többször feltűnt, ámde mai sikeres futását senki sem merte remélni sem Bécsben, sem Budapesten, sem másutt. A tribuswinkeli ménes tulajdona már korábban feltűnt, később visszafejlődött, a kancadíjakban helyezetlenül futott. Mai képessége, mellyel a kétezer-négyszáz métert befutotta, mély titok volt. A némaság, a morajtalanság, a meghökkent csend, amely a pályán a győzelmet követte, annak bizonyítéka, hogy alig voltak a tribünön olyanok, akik a győzelemben bizakodtak.
Bécs város, amely a lófuttatás tekintetében még Budapestet is felülmúlja, megdöbbenve látta ezt. A monarchia legjobb lovai állottak fel állítólag a freudenaui pályán, amelyen több mint százezer látogató volt. Az időjárás hagyományos Derby-időjárás volt, melegen tűzött a nap, messzi bárányfelhők lógtak az égen, az arcokat kipirosította a közelgő nyár heve, a szemek vidámak, mint a tenger hullámai, a kedvek, ha visszafojtottak is, reménykedve, fecske módjára csapkodnak. Különösen nagy hölgyközönség tisztelte meg a lóversenytér gyepét. A Derby lefutásáig tengerzöld muszlinból való, régi, szép párizsi divatokra hasonlító szoknya kötötte le az érdeklődést. Egy lengyel hercegnő viselte, ámde a bécsi hölgyek valamennyien feltűntek e napon egyszerű, ízléses, olcsó és mégis kívánatos toalettjeikben. Kevesebb selyemruha mutatkozott e délután a világváros ligetében, mint a pesti Király-díj napján a Városliget porában. Mondhatni, hogy egyszerűségig menő ízlésükben és feltűnésmentességükben a bécsi hölgyek nagyban felülmúlták pesti társnőiket.
Eltekintve a világvárosi szeméttől, a női látogatók többsége finom és válogatós volt, mint egy főúri kertünnepély vendégei. Bár az udvari páholyban nem jelent meg egyetlen főhercegnő vagy főherceg alakja sem, ott volt a legtöbb közönség: arisztokraták, bécsi nagyiparosok, osztrák-magyar tábornokok, főurak főúrnőikkel töltötték meg a kolosszális tribünöket. De lent a gyepen is a legszebb hölgykoszorú adott találkát, az összes ismert bécsi színésznők, feltűnést keltő, fehér nyakú leányok, piros-fehér arcú, szőke bécsi szépségek, galíciai zsidónők és pesti kokottok bukkantak fel Bécsben a sétálók előtt.
A férfiak közül természetesen a magyarok voltak többségben, legalábbis az ő hangjukat lehetett hallani olykor harsogva vagy pesties méltatlankodással spekulálva és felháborodva, amint ezt a pesti gyepen megszoktuk. Bizonyára kiszorítottuk volna a lóversenytér osztrák látogatóit, ha amúgy kurucosan összefogunk. Egyelőre azonban az osztrák vasiparos: Urbán Lajos úr nyerte meg a Derbyt lovával, holott a magyarok szinte nemzeti kérdést csináltak Palatin győzelméből, amely Festetics Tasziló herceg aranysárga színeivel állott starthoz. A bookmakerek, mint csata után a zsoldosok, letörölték arcukról a verejtéket, mikor felhangzott a harangszó, mely a lovak indulását jelentette.
E könyvvel manipuláló férfiak már hónapok óta biztatták a publikumot különböző lovak győzelmével. Szombaton két részre szakadt a bécsi publikum. Volt Burscheri-párt, amely Bécs város tradícióit védelmezte, amidőn Münzer Frigyes úr lovának győzelmét remélte, volt Palatin-párt, amely a felözönlő magyarok tömegéből tellett ki, de nem hiányzott a vasárnapra virradó éjszaka álmaiból Bankó és Plato pártja sem. Reichenaura nem gondolt senki e nagy városban, ahol e napokban mindenki doktora lett a hippológiának.
A háború árnya szinte eltávolodott a városról. Lónevek nyargaltak a gondolatokban, a mindennapi beszédekben, utcán és színházban, villamoson, szalonban. Elképzelhetetlen összegek voltak kockára téve egyes lovak győzelméért, csak Reichenau esetleges győzelmét nem vették kombinációba. A bookmakerek 12:1 kínálták a kanca nyerését.
A start rövidesen sikerült, a paripák megindultak, csakhamar feltűnt Janek Géza kék zubbonya, aki Plato nyergében ült, és követte a mesemondó Andersenről elnevezett Mautner-ló. Ezután körülbelül egy hossznyi űr tátong a futamodó paripák között. A fehér korlátok között röppentyű gyorsasággal futottak a dresszek színei, mint egy színes talaj, rohant végig a mezőny a gyep túlsó oldalán, s mire a színes pántlika a kanyarodóhoz jutott, a Rothschild-színek eltűntek a mezőny éléről, Janek pihentette lovát, a harmadik helyre fogta vissza.
Ezután különböző paripák tünedeztek fel. Később villámlásként száguld előre Reichenau a szürkéskék Eschsel, körülbelül egy hossznyi előnyt szerez, amelyet kétségbeesett lovaglással, de megingathatatlanul megtart a célig. Az agyonhajszolt, fáradt lovat a csoportból csupán Plato és Palatin tudják megközelíteni az ördögi iramban. Az elképedt tömegen át egy rákvörös arcú katonatiszt tör magának utat, Urbán Lajos úr, a ló tulajdonosa közeledik, és kantárszáránál vezeti lovát.
Ez volt a Derby lefolyása 1918-ban, nagy elképedésére a sportkedvelő publikumnak, és tökéletes bukására a hippológiának. A lótudósok mehetnek zabot hegyezni.
(Forrás: Lóverseny 70-74. old. – Erik Kiadó Bp., 2005.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése