Gyermekhitek ártatlan palástját
terítsd rám Édes Jézusom!
gyúljon fény a világ fenyőfáján,
az embernek ezen a napon!
Legyen végre egyetemes béke,
töltse be romlott világunk,
hozz örömet, melegséget végre,
nem csitult még a jóra vágyunk!
Karácsony csenget kinn a télben,
a szemekben megfagyott a fény,
az utcán éhezők enni kérnek,
s hallgat a megfagyott remény.
Megkoptak az álmok, a csillagok,
az emberben reszket a lélek,
adj neki hitet, értelmes napot,
tündököljön végre kegyelmi fényed!
Gyermeked Uram, veri az élet,
egyik a másikát lökdösi odébb,
bús szemében a fények enyésznek,
érzéketlen lett, olyan, mint a gép.
Látszatvilág ez itt talmi fényben
te teremtetted, porból vétetted,
nincsen ereje már a hitében,
és te adtad neki az életet!
Formálódnak a lét törvényei,
az embert járvány, csapás falja fel,
megfakultak régen a hitei
mitől legyen erős, és ne adja fel?…
Higgyen!, de miben mégis embered,
kinek léte fenntartása gond?
Mit tehetne e visszhangos éjben,
hol angyal zengi: Eljött királyotok!?
Áldd meg néped szentelt malasztoddal,
öleld át teremtett földedet!
hallgasd meg imáját, tele búval, gonddal,
értesd meg vele az ige mit jelent!
Simíts végig kérlek homlokunkon!
te vagy az Úr, te lettél nekünk,
könyörülj véges embermagunkon,
tedd viselhetővé az életünk!
Az embered elcsigázott, fáradt,
elgyötört lett, mindenbe beleunt,
megunta azt is, hogy folyton sóvárog,
de hogy higgyen, s miben, ki életunt?
Emberedért ember lettél Uram,
áldozatod magasztos, szent dolog,
megköszönjük az áldozatodat,
lelkünk neked örök hálafényt lobog.
Dicsőség neked, a földnek béke,
áldassék százszor a te neved,
légy az ember üdve és reménye,
hisz’ hit nélkül élni nem lehet!
Heródesek mindig voltak és lesznek,
s hazugok is, kegyetlen kufárok,
és Jézust köszöntő betlehemesek,
kiknek ajka békéért sóvárog.
Ne büntess már! Vigaszt adj, erőt!
ez az új lenen lélegzettelen!
áldd meg kérlek, végre a szenvedőt,
segíts végre már az emberen!
A jóság a hit egyetlen fegyvere,
tudjuk, tiéd a hatalom,
feléd fordul most világod szeme,
legyen örök Igéd ma Irgalom!
Örvendj ember, bízz! Talán még lehet,
menj, vár rád a betlehemi jászol,
kérd meg a jászolban a kisdedet,
legyen végre a barátod!
Emberséges, egyetemes béke
kéne, otthon, hol mindenkit várnak,
ne szenvedjen a sokat próbált lélek,
örülni tudjon a Messiásnak!
Te barmok között születő Kisded,
te minden emberkirálynál nagyobb,
kérjük, bocsásd meg vétkeinket
kísérjen minket segítő vigaszod!!
Emberszemek tiszta tüze vár rég,
te kegyes, megszentelt szeretet,
ringasson el égi harangjáték,
a hit reménye, végre öröm született!
Adj nekik békét, örömöt Uram!
ne ostorozd tovább az embert!
adj enni az éhezőknek!
fedelet a kint levőknek,
gyújtsd végre lángra a szíveket!
adj annak is, aki kérni sem mer!
Gyúljon ki a világ Karácsonyfája,
gyermekeid körötte melegedjenek!
s minden emberfajta égő léleklángja
zenghesse el a hálaéneket!
Békés, nyugodt, áldott Karácsony éjet,
megváltást kívánok EMBER neked,
a nagy sötét, amikor száll széjjel,
szívedet töltse be a szeretet!
Ne legyen csak szenvedés az élet,
hisz úgyis annyira rövid,
hitéhez adj neki melegséget,
végre a boldogság fényeit!
Vezesd az embert betlehemi csillag,
ahogy egykor a három királyt,
míg igéd, üzeneted el nem illan,
köszöntsük Máriát és újszülött fiát.
Kérjük Őt, ki az Atya által áldott
váltsa meg végre e kegyetlen világot!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése