 |
| Petőfi rajza a "Csonka torony"-ról |
Szülőhelyemen…
Szülőhelyem,
Szalonta,
Nem
szült engem szalonba;
Azért
vágyom naponta
Kunyhóba
és vadonba.
A szalontai hajdúk
(…) A „nevezetes város”, amelynek sokszor
emlegetett csonka tornyában ma Arany-múzeum van, évszázadok óta szabad hajdúk
lakóhelye volt. Ezek a hajdúk középhelyet foglalták el nemes és jobbágy között.
Adót fizettek, de urat nem szolgáltak. Nemességet is kaptak
 |
| Ilyen lehetett Arany szülőháza |
vitézségük jutalmául erdélyi fejedelmektől, de ezt a nemességet a bécsi hatalom nem ismerte el. Az Arany családnak külön nemeslevele is volt I. Rákóczi György* erdélyi fejedelemtől. A család a XVIII. század végétől újra meg újra pört indított nemessége elismeréséért, még a költő apja is megjárta Erdélyt ebben az ügyben, de végső fokon elvesztették a pört.
Benedek Marcell
Öreg szülők reménysége
(…) Szüleim már mindketten öregek, mikor
születtem, s én egyetlen fiok, amennyiben legidősb leányuk már régóta férjnél
vala (nálam annyival korosb, hogy első gyermeke velem egykorú), a többi számos
testvéreim pedig, kik közül én egyet sem ismerék, előttem mind elhaltak. Így
hát én valék öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza, szerettek is az öregség
minden vonzalmával, mindig körükben tartottak, és rendkívül vallásosak lévén, e
hajlam rám is korán elragadt: az ének és a szentírás vonzóbb helyei lettek első
tápja gyönge lelkemnek, s a kis bogárhátú viskó szentegyház vala, hol fülem
soha egy trágár szót nem hallott – nem lévén cseléd vagy más lakó, mint öreg szüleim
és én. Azt hiszem, hogy a kora komolyság ettől van kedélyemben. Testvéreim nem
voltak, más gyermekkel ritkábban volt játszani alkalmam, természetes, hogy a
lélek komolyabb irányt vőn. Emellett tanulékonyságom a szalontai nagy világban némileg szokatlan jelenség
gyanánt tűnt fel. A zsoltárokat, a biblia vonzóbb történeteit – emlékezetem
meghaladó idő előtt, hallásból már elsajátítottam – alig három-négy éves
koromban apám, ki értelmes, írástudó parasztember volt, - hamuba írt betűkön
megtaníta olvasni, úgyhogy mire iskolába adtak, hova mód nélkül vágytam, s ami
nem erős testalkatom s a szülők féltékenysége miatt csak 6-ik esztendős
koromban történt, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is
bírtam, természetesen oly könyvekben, melyek kezem ügyébe kerültek, s melyekhez
inkább vonzódtam, mint bibliai történetek, énekek, a ponyvairodalom* némely
termékei etc. A tanító, megpróbálván, rögtön, amint felvettek, elsőnek tett
osztályában, s e helyet folyvást megtartottam. A többi tanítók s a növendékek a
nagyobb osztályokból, sőt külső emberek is, csodámra jártak, s én nem egy
krajcárt kaptam egy vagy más produkcióm jutalmául.
Önéletrajzi levél
