Pósa Lajos: A kakukkos óra

Csöndes éjjel eltűnődöm

A rég elmúlt szép időkön…

Hol is vagytok, tarka lepkék?

Kergetőzni úgy szeretnék!

Gyere vissza, te csapongó,

Aranyszárnyú kis pillangó!

Elérlek a berek alján!

Nefelejcses patak partján!

Rád borítom a kalapom

A vadrózsás domboldalon!

… Üt az öreg fali óra:

– Száll a lepke, hull a rózsa! –

Kakukk! Kakukk! Kakukk!

Gólya, gólya, hova lettél?

Hol vagy, hiszen elmúlt a tél!

Csűr tetején vár a fészked,

Hol a tájat el-elnézted.

Integet a nád a réten,

Ring a nap a tó tükrében,

Virágos az egész határ,

Gyere haza, gólyamadár!

Kelepeld be udvarunkat,

Véges-végig kis falunkat!

… Üt az öreg fali óra:

– Nem jön vissza az a gólya! –

Kakukk! Kakukk! Kakukk!

Eltűnődőm… Eltűnődöm

A rég elmult szép időkön…

Mintha most is, hej, hallanám:

„Meséljen még, édes anyám!

Arról a szép királylányról,

Arany kertben arany fáról,

Mese, mese, kis madárka,

Kék a lába, zöld a szárnya…

Danolja el a nótáját:

Szedem, szedem szép rózsáját.”

… Üt az öreg fali óra:

– Hol van az a mese, nóta! –

Kakukk! Kakukk! Kakukk!

(Az e kategóriában található némely  verset, írást, illusztrációt, szemelvényt a  www.posalajos.com és az ott is fellelhető „Az Én Ujságom”-ból vettem át. Ott  további sok szép Pósa-vers található, valamint szemelvények gazdag választéka Az Én Ujságom-ban megjelent közleményekből.)