Őri István: Lehet, hogy...

Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el.

Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le…

A legszebb mondat ez, amit életemben olvastam, s nem hiszem, hogy ennél szebbet valaha is mondani tudna valaki. Szebb ez, mintha azt mondtad volna: „Szeretlek!”, szebb annál, hogy „Féltelek!”, hogy „Hiányzol!”, hogy „Te vagy minden nekem!”. Szebb annál, hogy „Szép vagy és erős!”, szebb annál, hogy „Jó veled!”

Mindennél szebb ez a mondat, mert benne van minden. Minden, amit el lehet mondani egymásnak, minden, amit érzel, amit kívánsz, ami boldoggá tesz, ami jó Neked. Benne van minden, és még több: benne vagyunk mi, aki egy és egy is marad örökké.

Köszönöm, Kedves, hogy megajándékoztál a világ legszebb mondatával, hogy nekem mondtad el azt. Az a néhány csepp víz, amit a sziklák mellől küldtem Neked, tápláljon minket, mint ahogy a virágot is az eső, és a napfény élteti. Én adom a vizet, Te vagy a Napfény, s mi együtt szép virág vagyunk, olyan szép, hogy aki lát bennünket, elcsodálkozik: ilyen lehetséges? Igen, lehetséges, mert akkor azt mondtad:

„Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el.

Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le…”

Ez volt a kezdet és ez a folytatás is. Befejezés pedig nincs, mert ami szép, erős és egy, az örökké tart.

Ezt szerettem volna elmondani Neked, Kedves.