![]()
Gvadányi József (1725-1801) „Rontó Pál”-jának első cikkelyében felhasználja a Nagy Sándor-monda egy részletét, melyet hasonlatként Tüzes András ajkára ad. Tüzes András így szól felköszöntőjében:
Kedves komám uram, s gazdánk rontó Dávid!
Hallgasson meg engem, nagy dolog van ám itt.
Mert oly csoda történt kelmednek házában,
Mint régenten történt Maczedóniában,
A hol is Nagy Sándor, a midőn született,
Hogy nagy bajnok lészen, az így jelentetett.
Az égen üstökös nagy csillag tetszett fel,
Három vörös nyílból állott szívén egy jel.
Még akkor kis csikó volt Buczefalusa,
Csak kölyök kutyácska vala Czerberusa,
Mégis Buczefalus ugrott, ágaskodott,
Czerberus ugatva forgott, nyájaskodott.
E kis Palival is… stb.
De nemcsak ezen részét használja fel a mondának. Az első cikkely több mozzanata azon benyomást kelti bennünk, hogy a csecsemő Rontó Pál rajzolásában, bármennyire megváltoztatja is a monda motívumait, Nagy Sándor gyermekkora lebegett költőnk szeme előtt. Vegyük sorra e mozzanatokat, melyekhez költőnk, mint látni fogjuk, Leo Historia de preliisé-ből merített.
Rontó Pál, mint maga elmondja, Szt. Pál napja előtt este nyolc órakor született és éppen „akkor egy csillag is tisztult”, akárcsak Nagy Sándor születésénél, melyet azonban villámlások és földrengés is követtek. Aztán megmutatják a kisdedet atyjának, ki örömében felkapja őt és viszi az istállóba Daru lovához. A ló azt hitte, hogy az eléje tartott csecsemő abrakos tarisznya és
… azért is prüsszögött, hortyogott,
Lábával a hidlást vágta és dobogott.
Az apa erre azt mondja:
… No bizony urára ismere,
Azért prüsszög, tombol, örvend egész vére.
Nagy Sándor, mint a Historia de preliis és más feldolgozásokban olvashatjuk, nem pólyás korában kerül Bucephalus elé. Bucephalus is ráismer gazdájára Sándorra „et eoepit lambere manum illis atque eomplicatis pedibus proiecit se in terram, tornansque caput respexit Alexandrum”.
Rontó Pálnak olyan szép alakja volt, hogy az egyok asszony szerint „a nagy oltáron sincsen olyan szép kép”. Nagy Sándor sem apjához, sem anyjához nem hasonlított. „Propriam figuram suam habebat” és szép volt. Egy másik asszony azt mondja Rontó Pálról: „Oly bodros fején hajacskája, Mind nagyságos grófnénk pudli kutyácskája.” Leonál Nagy Sándorra vonatkozóan ezt olvassuk: "Coma capitis sius sicut leo”. Rontó Pálnak: „Mint a legszebb suvix feketék szemei. Fénylenek mint éjjel rodhadt fák redvei.” Nagy Sándor szeme is fekete, de csak az egyik, a másik kék és „sicut stellae micantes”.
Még a Bodri kutya érdekel bennünket éspedig azért, mert a mondának a motívummal való párhuzamos helye alapján állapíthatjuk meg, hogy Gvadányi a Leo-féle Historia de preliis"”-ből ismerte a Nagy Sándor-monda e részletét. Az apa a Daru lónál való időzés után a ház felé veszi útját kis fiacskájával és az udvaron találkozik Bodrival, ki mihelyest észrevette őt, leszaladt a ganéjdombról és „előtte ugrásait tette.”
Hol elfutott tőle, hol meg visszafordult,
Hol hátára feküdt, hol meg tovább lódult.
Hol szűkölt, hol pedig nehányszor böffentett
majd bőréből kibujt, oly nagyon örvendett.
Gvadányi Nagy Sándor születése körülményeihez hasonlítva Rontó Pálét, a kutyát illetőn ezt mondja:
Czerberus ugatva forgott, nyájaskodott.
Bucephalus lóról minden Sándor-feldolgozásban szó van, de Cerberus kutyáról az általam ismert feldolgozásokban sehol. Pseudocallisthenes Julius Valerius-féle latin fordításában Bucephalusra vonatkozón, mikor az urára, Nagy Sándorra ráösmer, ezeket olvashatjuk: „Nam et pedes priores extenderat et gesticulum mansuetudinis luserat et supplici quodam motu blanditus est”. Czerberuskutyáról semmi szó nincs. Leo-nál e mondat: „Statim caballus coepit mansuescere amplius: ut cum quando blanditur domino suo canis, sic et ille blandiebat Alexandro”. Azt hiszem, kétségtelen, hogy a Gvadányinál levő Nagy Sándor mondarészletbe a Historia de preliis „ut cum quando blanditur domino suo canis” mondata alapján került be a Czerberus kutya. És az sem lehetetlen, hogy az általunk használt kéziratok szövegében képest a Gvadányitól ismert, taéán bővült változatban „canis Cerberus” volt írva.
KOHÁNYI MENYHÉRT
Forrás: Irodalomtörténet 1912. 1. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése