Váradi Antal (1854-1923): Garay János emlékezete

Ó zengjetek dalt, édes, lelkesítőt
A koszorúsnak szentelt ünnepen!
E nap, ez ünnep s égő lelkesülés
Garay János emléke legyen!
Te drága bölcső, Szegzárd, ősi város,
Ki dalnokod megáldva ringatád:
Lásd ünnepedre gyülni égő szivvel
Ez egész nemzetet s egész hazát!ű

Szent László dalnokáról zeng az ének,
Magyar történet hősét hirdető -
Ki dalt zeng a „magyarok Mózesének”,
Arról szóljon ma róna s bércztető!
És keljenek föl sziklasírjaikból
Árpád-királyok fényes sor szerint:
Az ő borostyán-ékes hegedősük
Az, kinek itt ez ünnep fénye int!

És lengjen itt Árpádnak, a dicsőnek
Honfoglaló magasztos szelleme!
Kit ő felkötött mohlepett sírjából,
Mert szent erő a dal s a lantzene!
Mikor a hivatottak lelke zengi,
Megnyílnak rá a sírok hantjai,
S élők és holtak gyűlnek könyes szemmel
Garay édes lantját hallani.

És jöjjön Mátyás, a ki fenn Gömörben
Tartott gőgöt alázó áldomást!
Szegzárd! Szülötted égő jóslatának
Beteljesült varázsát ime, lásd!
Ma egy a nép s az úr, s Mátyás királyunk
Fejedelmi arcza égből áldva int:
Testvériség, egyenlőség, szabadság
Van a hazában lélek s szív szerint!

S magyar hölgyek, ti nemzetem virága,
Jertek rózsákkal koszorúzni meg
Szegzárd szülöttét, a kinek szent hamván
Örök dicsőség súgara remeg!
Kinek nevére minden szív megdobban,
De legforróbban itt ez ég alatt
A nőké, mert „magyar nőnek születni
- Így zeng a költő – szép s nagy gondolat.”

Nyolczvanöt év! – még századéve sincsen,
Hogy csillaga egünkön megjelent,
S már szelleme a halhatatlanságé,
Túlszárnyaló a szükkörü jelent!
És érczbeöntve, ezredéves hosszú
Jövőbe néz a szép, fönséges arcz:
Mint lelki győzelem örök emléke,
Minek babért termett a földi harcz.

S hol egykoron királyt temettek gyásszal,
Ma költő üli a feltámadást,
Bélának hamván dalnokodnak szobrát,
Magyar hazám s népem, tisztelve lásd!
Nem ékesíté korona, csatákban
Nem vérezett, de győzedelme él,
Mert a költő babérja halhatatlan, 
És örökebb a trónok érczinél!

Ó zengjetek dalt, édest, lelkesítőt
A koszorúsnak szentelt ünnepen!
E nap, ez ünnep s égő lelkesülés
Garay János emléke legyen!
S te drága bölcső, Szegzárd, ősi város,
Ki dalnokod megáldva ringatád:
Öleld e napnak ünnepén szivedre
Bennünk az egész nemzetet s hazát!

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 3. szám, 1898. jan. 16.