Szalay Károly (1859-1938): Az ajándék

 
- Rosalie Loveling után hollandból -

A kis szekrényt kitárta,
a gyermek ott terem
S zsebórát látva benn’, szól:
„Nagyapám add nekem!”

Egykor igen, tiéd lesz -
Jövő évben talán,
Ha jól tanulsz s ügyes lész’,
- Mond az öreg – No lám!

„Jövő évben?!” – A gyermek
Szól – „látja nagypapa
Akkorra tán meg is hal
H’sz beteg s öreg maga!”

Az ősz gyermek merőn néz
S gondolja: meglehet…
S szeliden megsimitja
A kedves gyermeket.

Fogja a szép kis órát
S nehéz lánczát vele
Kezébe adja és szól:
"Atyádé volt, nesze!”
***
Megásva a piczinyke sír
Tanítványok állják körül;
Galambősz ember görbed ott
S fél térddel a bús hantra dűl.

Hajnali, hűs szellő susog,
Simitva lengő fürteit;
A kis koporsó mélyre száll…
Az agg sóhajt: „S te gyermek… itt!”

S búsan lakába tér megint
A nagypapa s sír gyászosan…
Az órácska tovább ketyeg,
S ismét a kis szekrénybe’ van.

Forrás: Tanulók Lapja II. évf. 3. sz. Budapest, 1895. jan. 20.