ESŐBEN
Hullanak hosszú verssorok,
éltető költemény csorog,
szavait mohón vedeli
a pityóka s a tengeri.
A rímekben ásványi sók
oldódnak, holnapravalót
szívnak a szorgos gyökerek,
tanulnak a hajszálcsövek,
míg hullnak hosszú verssorok;
éltető költemény csorog,
szavait kívülről bevágja
a krumpli- s a tengeritábla.
ÁRVERÉS
Fölfűzöm fekete gyöngyeim:
elárverezem éjjeleim.
Tanulás, csókok, munka, rím:
ki ád hát többet, feleim?
Három vers – csak egy mosolyért
Megértés annak, ki megért.
Annak, ki semmire se tart,
fizetek egy pofa italt.
Annak, aki belém kötött,
juttatok pár igekötőt.
Annak, aki palira vett,
adom boldog perceimet.
Ki valamire becsül engem,
odaadom, mindenem ingyen.
S aki túl sokra becsül: ím,
józanító kudarcaim.
(Ámbár csak számító csalás
e potom kiárusítás:
olcsón magam azért adom,
hogy emelkedjék árfolyamom.)
Forrás: Igaz szó – Szépirodalmi folyóirat XII. évf. 10. sz. 1964. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése