Rozsgyesztvenszkij, Robert: A síző

Midőn

a sínyom kék sínén haladva

- mint számozott villamos - siklik süvöltve,

buzdítva köszönhetik:

"Rajta-rajta!"

S figyelik útját:

"Előre-előre!"

Csupán a tréner

tépi le fejéről

a sapkát - 

s mint sztyeppei szél, ha sír-rí,

kitörve,

kizúgva,

kibőgve,

ki... - 

ismétel egyetlenegy szót:

"Kibírni!"

A tömeg lomha riadója,

mint hófúvás

körülkeringi.

A rög néma, gömbölyű, tompa. -

Kibírni!...

Szedd össze erőd utolját.

Ne add föl, 

szorítsd még,

ne dűlj ki.

Hágd át a lehet határát.

Kibírni!...

Légy vidám, majd szomorodj el.

Tudj szeretni s önvádtól sírni,

baráti lakomán ne aludj el.

Küzdj meg a szóért - 

csak aztán leírni -

kibírni!

Kibírni!

Sok hősködésnek sok az alja,

Te, e század adósa, porban,

tömegben,

bírd ki,

ha szidnak, ha dicsérnek fennen...

... Ti meg fújjátok csak: "Rajta-rajta"...

Ford.: Garai Gábor

Forrás: Robert Rozsgyesztvenszkij: Szomjúság 11-12. old., Európa Könyvkiadó Bp., 1979.