Rozsgyesztvenszkij, Robert: Szomjúság

Kajszin Kulijevnek

Döbbent város

a hóviharban.

Házak -

hó-habba

bugyoláltan...

Szomjazom.

Úgy

szomjazom

arra, 

ami történik

a világban.

A világ

oly figyelmes, oly tág,

s szenzációt

néhanap ád csak.

Úgy kell nekem

reggel

az újság,

mint heroin

a narkománnak.

Szomjazom én,

szomjazom folyton,

lapok

halmain csemegézek.

Száguldok.

Hallgatom,

bolygómon

hogy süvítnek

az események.

Eper-szüret

s katona-dolgok,

sport-

és lakás-kérdés reám vár.

Az új könyv

szaga

elbolondít,

különb

a saslik

illatánál.

Ezt nem értem...

Megértem rögtön.

Ezt elítélem.

Azt köszöntöm.

Fejem töröm.

Beletörődöm.

Szomjazom,

szomjazom örökkön.

Nagy ügyön kotlok,

majd - bolondon.

Lélegzem.

Hogy magamra

leljek.

Szomjazom én,

szomjazom folyton,

hogy üres

szóbeszédet nyeljek.

Lám, földühödtem,

s nagyot nyeltem...

De még révületben

lebegve

is azt álmodom:

fölébredtem,

és szomjazom,

szomjazom egyre.

Forrás: Robert Rozsgyesztvenszkij: Szomjúság 8-10. old., Európa Könyvkiadó Bp., 1979.