2014. okt. 1.

Vas István: Gyertyaszentelői elégia



Barlangját elhagyja ilyenkor a medve, sovány még,
bánatosan szimatol,
nem megy vissza, mivel nem látszik az árnyék,
a ködökbe fény se hatol.
Imbolyog, indul, vár kikeletre ő is, könnyű neki!
Télidejét barlangban alussza. Megteheti.
Medve-szívem de irigyli! Nekem
a homályt kell élni tudattal,
este hiába teszem le fejem,
engem álom se vigasztal.
Agyam ég, vérembe fájva nyilall
az emlék, mélytüzű, halk láz,
nehéz az éjszaka, árnyaival,
s nehezebb lesz egyre az alvás.
ciripel a bánat: "Jaj, hol a nyár?"
Varjú-eszem rádünnyögi: "Kár!"
s én hallgatom ezt a beszédet.
hova lett, hova lett a gyümölcs, a virág,
a kert, a tömött fürtök, teli ág,
az illat, az íz hova széledt?
A nyári gyümölcs, a sudár szerelem,
lázálmok gyermeke volt csak?
keskenyebb egyre, ami eleven,
s növekednek bennem a holtak.
Tömény íze részegít engem a halálnak,
az életet nem őrzi már, csak e párlat,
kihull a világ a goromba  szitán.
Csontvázam hasonlít az árva kereszthez.
ideges vonzás, majd ha eleresztesz,
indulhatok én is az árnyam után.

Csordul a hókupacok szennyes leve, enged a téli
keménység, elfeketül.
Laza sár a világ. Nehéz nekem élni
keményen és egyedül.
szép volt a kemény élet teveled,
csupa gőg, csupa tömb, csupa kristály -
én már az a forma  nem lehetek,
amivé gonddal kifaragtál.
Forma, hol a síkos, laza titok
 jelképpé nemesül, -
az életed engem úgy szorított,
mint abroncs dongákra feszül.
Képzeletem kipirult a szavadra,
s most magaddal megelégszel?
Te neveltél férfiúvá s a fiadra
a sötétből vissza se nézel?
Nézd, a lélek alig tartja magát,
csapkodja a zajlás árja,
lazul a kötés, oldódik a gát,
úgy hullok a sűrű homályba.
Segíteni nyújtsd ide csontkezedet,
szoríts vele össze keményen,
míg végül is fehéren megmeredek
s nem kell formátlanul élnem.
A lucsokból, a sárból kikelet éled.
Várnak változatok. Ne cseréljek?
Csak én ne cseréljek soha már?
A határon, tavaszi szél, te sodorj át,
mert énnekem újszerű, mesteri formát
nem hozhat, csak a halál.

Forrás: A magyar költészet gyöngyszemei - Mai magyar költők 179-181. old., Ifjúsági Könyvkiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése