 |
| Forrás: http://www.rovasirasforrai.hu/ |
Egy lovasember áll a puszta
éjben,
Hívő magyarnak élő látomány:
Szúrós szemével - kard a jobbkezében -
Nyugodtan kémlel sorsunk távolán.
S megszólal. Hangja mint
gordonka zendül
S mint tenger árja távolból ha zúg:
„Holt népek sorsát vesd ki a szivedbül,
Minden lemondás gyáva és hazug.
Sorsod homálya most még rádsivárlik; -
Várj tavaszig, vagy nyárig... szüretig...
Akard: és lesz még jobb magyar világ itt,
Akard: és itt még csoda születik!
Akard és úgy lesz: minden a tiéd itt,
Tiéd az ország és a hatalom...”
S az éjben, mintha erdőn zúgna végig
És milljó szívből eskü szállna égig,
Fölzeng a szent szó: akarom!...
(Forrás: Endrődi Sándor: A
magyar költészet kincsesháza – Bp., Athenaeum – 1927.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése