(A korabeli helyesírás meghagyásával!)
Hol van a magyar hazának ollyan része, a hol ne
énekelnék a „Szózatot” és a „Fóti dalt”? s hol van a magyar szivnek ollyan része,
a mit ez a két dal meg ne inditana? Az egyik bánatát, a másik örömét zengi a
nemzetnek, azt a szent tetterővel gazdag bánatot, s azt a rejtett fájdalommal
teljes örömet, a mikről csak annak van fogalma, a ki bennök született.
Ez a két dal jobban leirja huszonöt év
történetét egy hosszu krónikánál; mert minden szavára azt kell mondani a
magyarnak: ez az én véremből vett vér, ez az én testemből vett test.
A ki ezt a két dalt irta, annak a képét látjátok
ime itt.
Vörösmarty
Mihály a magyar nemzet első költője ez.
Ezt a rangot soha sem vitatja el tőle senki.
Mint a leghirhedettebb fiak is jobbnak és nagyobbnak vallják atyjukat maguknál
s büszkébbek reá, mint saját érdemeikre: olly büszke minden magyar költő
Vörösmartyra.
Mert valóban atyja ő a magyar irodalomnak:
atyja, ki megteremté, ki alkotá a nemzeti
költészetet, atyja, ki pártolá, nevelte az utána jövő ifju tehetségeket;
atyja, ki példájával ragyog a jók előtt, atyja, ki a legdrágább örökségét
hagyta az utókorra, olly örököt, mellyben mentül többen osztoznak, annál
nagyobbá lesz az.
Ez örökségünk az ő hallhatatlan müveiben van
letéve.
Huszonöt év alatt tiz kötet munkát adott át a
közönségnek.
És e művekben nem puszta unalomüző olvasmány
van, a mit ma elolvastunk mulatságképen, másnap elfelejtettünk. Ismét és ismét
visszatérünk azokra, és mindig uj szépet, uj lelkesitőt találunk bennök.
A ki szeret multunk dicsőségén elandalogni,
vegye elő Vörösmarty hőskölteményeit s ragyogóbban látandja azokban a nemzeti
nagyságot előállitva minden képzeletnél.
A ki csüggedést érez szivében a jövő iránt,
keresse föl Vörösmarty honfidalait s uj erő, uj bizalom fog buzdulni keblében.
A ki menedéket keres a köznapi világ unalmas
egyhangusága ellen, menjen oda, hol Vörösmarty tündérregéi egy egész uj világba
vezetik az elandalgó lelket.
A ki vig társaságot akar maga körül látni, midőn
egyedül van, vegye elő Vörösmarty műveit s több kedélyt fog azokból hazahozni,
mint a legvidámabb társaságból.
És a ki csüggedni érzi szivében a haza
szerelmét, a ki nem hiszi a népek hallhatatlanságát, forditson bármellyik
lapjára e költeményeknek, és meg fog győződni, hogy a melly nép költői illy
nyelven beszélnek, nem mulhat el soha.
Vörösmarty összes műveinek egy tehetős magyar
könyvtárából sem szabad hiányzaniok, mert azokban van multunk dicsősége,
jelenünk öröme, jövőnk reménysége, ott kell azoknak állani mindjárt a biblia és
imakönyvekkel egy sorban, mert az igaz költő szinte az Ur prófétája s a mi
belőle szól, az Urnak lelke az!
Forrás:
Vasárnapi Ujság 2.évf.14.sz. 1855.ápr.8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése