Zempléni Árpád (1865-1919): A lépcsőházban

Zempléni (Imrey) Árpád
(Forrás: Wikimedia Commons)

A kapuig hozott a vágy,

Úgy szomjazom tekinteted.

E márványlépcső szinte kér,

Lámpátok fénye integet:

De nem megyek föl, nem megyek.

Kitépem inkább szívemet

S rálépek itt könyörtelen,

De mégis én leszek az úr

S nem űz játékot énvelem

Esendő, gyönge érzelem.

Ha életem balvégzetét

Magamtól el nem hagyhatom:

Hozzád a gyászt én nem viszem,

Balsorsom, múltam, bánatom

Tetőled távol siratom.

(Forrás: A magyar nép Szavaló-könyve 44-45. old.  – Szerkesztette Dura Máté – Bp., 1898. Rózsa Kálmán és neje kiadása)