Az ágyúöntő Gábor Áron
Emlékére harang megkondul;
A harangok Eresztevényben
Egykor leszálltak a toronybul.
S dörögtek véres harcmezőkön
Az égből harsogó ércnyelvek;
Csodák történtek ez időkben,
Csodái a honszeretetnek.
A harangokból lettek ágyúk,
Nem üdv, de szent harag szolgái,
Újjá születve Gábor Áron
Tűzlelkétől honért csatázni.
Elhagyták pártos angyalokként
Az eget, hűtlenül az úrhoz,
Hűn a földhöz, min tornyuk épül,
És Bemhez s a szent háborúhoz!
Osztván halált, ott törtek együtt
A székely néppel ellenökre;
Halálos eszmék, Gábor Áron
Ércszelleméből mennydörögve.
S az ágyúk atyját ők kísérték
Gyász-zúgással, hogy hős halált ért...
S tornyukba visszatértek, élve
Fönn istenért, lenn a hazáért.
De megszólalnak évrül-évre,
Síró árvái emlékére,
Ki ágyúdörgés után nyugszik
Nyírták csöndes árnyán letéve.
Ah! fegyverkeznek népek ismét,
Acél-szörnyekkel nagy csatákhoz,
S állít a hon száz mesterművű
Érc-óriást, mely pusztulást hoz.
De mindent túl fogja dörögni
E gyarló mű, ha majd megkondul...
A harangok Eresztevényben
Ismét leszállnak a toronybul.
(Forrás: A magyar nép
Szavaló-könyve 40-41. old. – Szerkesztette
Dura Máté – Bp., 1898. Rózsa Kálmán és neje kiadása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése