2021. márc. 12.

Bella István (1940-2006): Csodák és csudák

 


- Julian Tuwim után, szabadon

 

Egyszer júliusban

kéken havazott,

ebcsivitelésre

madár ugatott.

 

Füvek kék tavára

tehéncsorda szállt,

sárga égen zöld nap

kék dalt kóricált.

 

Virágok torkába

lepke fészkezett,

s mindez még egy percig

se történhetett.

 

Félig leeresztett

szempillámon át

néztem, ámuldoztam

De csuda világ.

 

De hogy kinyitottam

szemem, a csoda

eltűnt, s minden szürke

lett és mostoha.

 

Minden fény s varázslat

köd lett, s jeltelen…

de azóta gyakran

behunyom szemem.

 

Forrás: Kincskereső 4. évf. 8. sz. 1977. november

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése