- Julian Tuwim után, szabadon –
Egyszer júliusban
kéken havazott,
ebcsivitelésre
madár ugatott.
Füvek kék tavára
tehéncsorda szállt,
sárga égen zöld nap
kék dalt kóricált.
Virágok torkába
lepke fészkezett,
s mindez még egy percig
se történhetett.
Félig leeresztett
szempillámon át
néztem, ámuldoztam
De csuda világ.
De hogy kinyitottam
szemem, a csoda
eltűnt, s minden szürke
lett és mostoha.
Minden fény s varázslat
köd lett, s jeltelen…
de azóta gyakran
behunyom szemem.
Forrás: Kincskereső 4. évf. 8. sz. 1977. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése