2021. márc. 12.

Petrovics Soma (1843-1926): Karácsonykor

  


Szent karácsony napja hideg, fagyos télben!

Szövétneket gyujtok keblembe’, hogy égjen,

Letűnt boldog gyermek-korom emlékére,

Mikor égő vággyal lestem az órára,

Melyen véget ér a kis szoba homálya,

Megtöri azt fényes angyal érkezése…

A küszöböt olyan meghatva léptem át,

Követve jó anyám bátorító szavát.

 

Ragyogott a fája, karácsony estvének,

Szemeim a fénytől csaknem elveszének…

Nem is hamar lepett meg az nap az álom.

Most erről, majd arról szólt jó anyám szava,

- Feddje is még soká boldog aggkor hava!

Mennyei Atyáról, a ki s világon

Könyörült s érette szent Fiát leküldte,

Hogy az ember bűnbe ne legyen merülve.

 

Oh, azóta sokat bejártam országot,

Szomjas lelkem tudás forrására vágyott;

Agg tudósok ajkán lestem a beszédet;

Magam is az Úrnak lettem a sáfára;

Ad, de mitsem tágult a tudás határa,

Ma sem birom azt, mi után szivem égett…

Jó szülém oktató karácsonyi szava

Minden tudomásomnak az éltető sava.

 

Igen ez a titkok titka: Ő jött értünk,

Hogy bűn ellen harczot harczolni ne féljünk,

Ő az Ige, kiben lett teljes váltságunk.

Pásztorok, királyok Bethlehembe térnek

S milliók ajkán zendül buzgó hála ének,

Hogy megbékélt Atyánk gyermekivé váltunk…

- Szent karácsony napja hideg, fagyos télben,

De forró  hálánknak lángja eget érjen.

 

Szentesen

Forrás: Evangélikus Családi Lap 6. évf. 8. sz. 1901. dec. 25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése