Akik szeretik a verseket, örömmel olvassák Zelk Zoltán Tollászkodik a tavasz című kötetét. ez a könyv válogatás eddigi legszebb verseiből. Lássuk, mit rejtenek a lapok.
Egy csillag kering, menekül / verssé akar lenni.
Így kezdődik a költemények sora, s nem csak a csillag, de a fák, őzek, békák, hattyúk, tavak – a világ alakul, lesz verssé a költői akarat nyomán.
Minden verssé válik, amit egy gyerek lát, láthat, s ami verssé teszi ezt a mindent: a gyermeki látásmód színessége, bátorsága, őszinte naivsága, néha vásottsága, de mindenkori tisztasága. Sok versében azt a pillanatot ragadja meg a költő, amikor a tavasz első pillanatai elérkeznek.
Még tollászkodik a tavasz, még csak készül, hogy szárnyat bontson, s elérkezzék a hóolvadás, zöldbe borítsa a mezőket, virágokat varázsoljon a föld feketesége helyébe.
Hogy ezt a pillanatot megörökíteni tudja, a természetet hívja segítségül a versek írója.
A tavasz elé fut a kicsi őz, akinek patája nyomán majd hóvirágok vetik fel fehérszirmú fejüket. Tavaszköszöntőt olvashatunk a rigók füttyében is, akik a havas táj óriási rajzlapjára lábnyomaikkal még furcsa képeket rajzolnak.
Mi jellemez egy igazi gyereket: Mindent meg akar ismerni, mindent magáénak akar tudni.
Az egyik vers kis hőse így kiált fel: Anyu, végy egy hegyet nekem!
Végigolvasva a verseket, elénk rajzolódnak egy gyermek életének izgalmas és szép pillanatai.
A Gyermekhangon ciklusban egy kisfiú, vagy tán egy kislány elmondása alapján szerzünk tudomást a nincs-erdőről, az édesanya szeretetéről, egy falusi futballpálya eseményeiről, egy éneklő műhelyről, meg arról is, milyen kincseket őrzött ezerkilencszázhuszonhárom május elsején egy kamaszszív.
Aki figyelmesen olvas, annak árulkodik a költő, amikor így ír:
S most faggatva gyermekmagam…
Szó esik a kötetben a gyermekbánatról is. Akik elolvassák, megtudják: a gyermekek legnagyobb bánata, hogy még nem felnőttek, nem érik el a kilincset, s valljuk be (magunk között vagyunk), a felnőttek világa bizony néha elég furcsa.
Az ebből a felnőtt világból magát kiközösítettnek érző versbeli kisgyerek komisz bosszúkon töri a fejét, miként torolja meg, hogy bezárták a szobába, környezetén, szülein. S mi a szeretet-bosszú eredménye? Felfedezi magának a szobát, apa íróasztalát, a sparheltet, öregasszonynak képzeli a hokedlit, megfigyeli milyen a konyhában az este. Ez a kisfiú még abban a világban élt, melyben szegények és gazdagok voltak. A költő segítéségével látni fogjuk ennek a szegénysorban élő fiúnak a roppant gazdaságát: túl tudja álmodni magát a falakon, túl a szegénységen is. Némelyik vers népdalok ihletése nyomán született, A bánatmalom, a Micsoda madár című költeményekben és Az ezernyelvű leány verseiben a népi dalolás tisztasága cseng vissza bennünk.
Kisebbek és nagyobbak egyaránt meg tudják és meg fogják találni közöttük a kedvükre valót, az érzéseikhez szólót. Mert igaz, nagyszerű érzések várnak felfedezőikre ezekben a versekben. S hogy őszinték a versekben kifejezett érzések, csak költőjükhöz kell bizonyosságért fordulnunk:
… és soha semmi tenger le ne mossa
a falakról a gyermekárnyakat –
élünk míg élünk, de gyermekkorunk
az Istennél is halhatatlanabb!
A kötethez Kass János készített jókedvű, megragadó rajzokat.
ZALÁN TIBOR
Forrás: Kincskereső 4. évf. 8. sz. 1977. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése