Ez év elején – Ady születésének 100. évfordulójára – végre megnyílt a régóta hiányolt Ady Emlékmúzeum Budapesten a Veres Pálné utcában, abban a lakásban, ahol utoljára lakott a költő családjával, 1917 őszétől egészen haláláig: 1919. jan. 27-ig.
Az emlékmúzeum tulajdonképpen két részből áll: az interieur-szobákból és magából a kiállítóhelyiségből. A hajdani 3 lakószobát ugyanis teljesen a régi formájában, a régi bútorokkal rendeztük be úgy, ahogyan az Adyék idejében volt. A lakás egykori konyhájából és személyzeti szobájából pedig egy teljesen modern kiállítóhelyiséget alakítottunk ki. Itt mutatjuk be a lakással összefüggő dokumentumokat és mindazokat fényképeket, kéziratokat, amelyek Adyék háború alatti életéről, tevékenységéről vallanak .Ennek a kiállításnak a legfontosabb célkitűzése azonban elsősorban az, hogy felidézze a háború ellen harcoló Ady Endrét, az Ember az embertelenségben költőjét.
A kiállítás első képei Ady Endre feleségét, Boncza Bertát és a csucsai Boncza-kastély idézik. Versek, levelek vallanak arról, hogy Ady számára kezdettől fogva milyen sokat jelentett ez az új szerelem, amely azonban soha nem válhatott boldog, idillikus szerelemmé, mert az 1914 nyarán kitört I. világháború súlyos teherként nehezedett rájuk, és egész kapcsolatukat beárnyékolta; - arról nem is szólva, hogy házasságukat Csinszka édesapja, Boncza Miklós is kezdettől fogva ellenezte és akadályozta.
Ady a háború minden borzalmát mélyen átérezte, az első perctől kezdve tiltakozott az embertelen öldöklés ellen. Nincs a korban még egy költő, aki olyan bátran, olyan következetesen és olyan megrázó erővel tiltakozott volna a háború ellen, mint ú. Legtöbb háborúellenes versét Csucsán írta. Személyes élményeinek hatása alatt itt keletkezett az Ember az embertelenségben című költeménye is, amelyet – mint az egyik legjelentősebb Ady-verset – külön képkompozícióban is kiemeltünk.
Háborúellenes versei és magatartása miatt sokan támadták, és valósággal üldözték a költőt. Az üldözés és a cenzúra miatt sokszor panaszkodott írásaiban, sőt még a gyermekek számára írt Balzsam tündér postája című szimbolikus jelentésű költeményében is ezt fájlalja és ezt jelképezi.
1917 elején váratlanul meghalt Ady feleségének az édesapja, aki többek között pesti lakását is egyetlen leányára hagyta. Adyék ekkor határozták el, hogy felköltöznek Budapestre, a Veres Pálné utcába. A lakást őszre sikerült rendbe hozni, és ízlésüknek megfelelően berendezni. A költő testvére, Ady Lajos, erre így emlékezik: „… Sógornőm azonban később másként döntött: az atyja mindennemű bútorait eladván, elhatározta, hogy csupa régi, művészi bútorokból teljesen újonnan rendezi be a lakásukat… El kell ismerni, hogy néhány hét alatt sok ízléssel és szerencsés invencióval igazán stílusos, artisztikus otthont varázsolt a Veres Pálné u. 4. sz. lakásukból…” (Ady Lajos: Ady Endre. Bp., 1923. 217-218. l.)
A szépen, ízlésesen berendezett lakás azonban sajnos már sok örömet nem adhatott a költőnek, mert a háború és a betegség egyre több szenvedést okozott neki. Ám letagadhatatlan tény, hogy Ady utolsó nagy költeményei mégis itt ezen a helyen, ebben a lakásban születtek. Itt írta a Mai próféta átka, a Krónikás ének 1918-ból, a Beszélgetés a szívemmel, az Elégedetlen ifjú panasza című verseit, sőt a legeslegutolsó költeményét is itt gyötörte ki magából Üdvözlet a győzőnek címmel akkor, amikor már beszélni is alig tudott.
A lakásban a kornak úgyszólván minden nevezetes embere megfordult, sőt 1918 novemberében a győztes polgári forradalom küldöttsége is itt köszöntötte Ady Endrét, a forradalom nagy költőjét.
1918. január közepén Ady egészségi állapota már annyira rosszra fordult, hogy be kellett szállítani a Park Szanatóriumba. Kísérője Csinszka nagybátyja, Török Károly volt. Az ő elbeszélése nyomán írta le Ady Lajos, hogyan vett búcsút szobájától a költő: „Török Károly beszélte el, hogy amint segítségével már felöltözött, s indulás előtt hosszan végignézte szobája minden egyes bútordarabját, különösen az ágyát, mely hónapokon át mátrác-sírja volt, s mikor a kilincsre tette a kezét, megállt, s feléjük fordulva azt mondta: „Semmit sem fordíthattok meg””… (Ady Lajos: i. m., 241. l.)
Ady a szanatóriumból többé már nem tér vissza ; 1919. jan. 27-én meghalt. A kiállított képek és dokumentumok tanúsága szerint temetésén sok ezren jelentek meg, és vettek búcsút a nemzet nagy halottjától.
A kiállítás érdekes színfoltja a diavetítés. Automata vetítő segítségével mutatjuk be színes diaképekkel Ady egész életútját úgy, hogy a képeket hangos Ady-idézetekkel kísérjük. Egy másik színes diasort pedig Emlékezés egy nyár-éjszakára, Ember az embertelenségben és Krónikás ének 1918-ból című verseinek motívumanyagából állítottuk össze. Így Ady legjelentősebb háborúellenes verseit valósággal filmszerűen ismerheti meg a közönség. Hangműsorunk keretében Bartók, Kodály, Reinitz Béla megzenésített Ady-versei csendülnek fel, a legjelentősebb Ady-költeményeket pedig neves színészeink tolmácsolják; például Latinovits Zoltán teljes Ady-műsora is meghallgatható.
A kiállítás hatását erősen fokozza, valósággal megsokszorozza az a tény, hogy Adyék régi lakásában van, és alig néhány méter választja el az egykori lakószobáktól, amelyeknek berendezése szinte változatlanul a régi. Erről maguk a látogatók is meggyőződhetnek, mert az előszobában kiállítottuk az egykori lakószobákról készült fényképeket is. az Emlékmúzeum berendezése is elsősorban ezeknek a régi fényképeknek az alapján történt, de különösen a színek meghatározása miatt figyelembe kellett vennünk a barátok, a kortársak visszaemlékezéseit is. Ezekre a rendkívül fontos képekre és vallomásokra támaszkodva sikerült összegyűjtenünk szinte hiánytalanul a lakás hajdani bútorait, képeit.
Adyék fogadószobájának csaknem minden lényeges darabja megmaradt. A híres kék huzatú biedermeier ülőgarnitúra a nagy kerek asztallal ma is a régi helyén látható. De régi itt még a kerek asztal terítője és az asztalon levő nagy üveg kristályváza, a garnitúra előtt levő szép kazahsztáni szőnyeg, a nagy mennyezeti csillár és a falakon látható sok értékes kép is, amelyek Tihanyi Lajos, Rippl-Rónai József és Czigány Dezső alkotásai. Ugyancsak itt, a fogadószobában látható a szép kivitelű, Mária Terézia korabeli tabernákulum, Adyék hajdani evőkészletének megmaradt darabjaival, egy szép régi 12 személyes herendi teáskészlettel és néhány régi, Erdélyből származó ezüst evőeszközzel.
Csinszka szobájában is sok egykorú, eredeti tárgy látható. Itt van Boncza Berta nagy heverőágya, rajta egy finom tapintású régi szultán-szőnyeg, az ágy szélén pedig a nagy fekete virágmintás vállkendője. az ágy mögött, kissé megkopva már, de még mindig megejtően szép régi varrottas; egy erdélyi futó látható. A heverő mellett pedig úgy, mint régen, Csinszka toalettasztalkája áll apróbb tárgyakkal; itt van például Bertuka kis nyeles kézi tükre. Egy szép régi sublód tetején pedig Csinszka asztali lámpája van elhelyezve, körülötte ugyanazok a családi vonatkozású fényképek, amelyek a régi interieur-képen is láthatók. A szemben levő falról Czigány Dezső felejthetetlenül szép Ady-arcképe és Márffy Ödön élénk színekben pompázó Csinszka-portréja néz felénk.
A fogadószobából balra nyílik az egykori Ady-szoba, amely az előzőeknél jóval kisebb méretű, és ebből adódóan zsúfoltabbnak is tűnik. az eredeti tárgyak száma itt sem kevés. A bejárati ajtótól balra van Ady régi kis fehérneműs szekrénye és a szép kidolgozású diófaágya, amely szinte minden kortárs leírásában szerepel.
Ady Endre és Csinszka. A költő édesanyjával, az „Ides”-sel és feleségével. Babits Mihály és Ady.
Az ágy közelében egy kis asztalka, rajta Ady fésűje, ébresztőórája, bőrből készült cigarettatárcája, gyufatartója. A szoba közepén keresztbe fordított heverő és az ablaknál kicsi biedermeier íróasztal – sajnos ezek nem a régiek, csak hasonmásaik. az asztal mögötti fotel és az íróasztalon látható apróbb tárgyak (tintatartó, tollszárak, írómappa, papírvágókés stb.) mind Ady tulajdonából valók – ugyanúgy, mint az íróasztal tetején látható asztali lámpa, amelyen csak annyi változás esett, hogy az eredeti búrát Csinszka saját készítésűre cserélte ki. A falakon itt is értékes képek sorakoznak: Tihanyi Lajos 1918-ban Adyról készített kőnyomatos rajza, Kernstok Károly lovasvázlatai és Tihanyi Lajos korai korszakából való Bányászlakás belseje című festménye látható.
Az Ady-szoba bejáratától jobbra levő fekete könyvespolc is a régi, rajta Ady kedvenc könyvei, folyóiratai. Közöttük sok a francia nyelvű kötet, többek között Zola, Anatole France és Baudelaire művei is megtalálhatók itt. A könyvespolc legnagyobb részét azonban természetesen a magyar írók művei foglalják el. A régi magyar költők közül itt látható Balassi, Zrínyi, Berzsenyei, és mindenekelőtt Csokonai meg Petőfi, akiket mindig nagyon szeretett. Róluk írta többek között: „Petőfi fenomén volt. A dal első zsenije Csokonai…” – De Katona, Vörösmarty, Vajda, Reviczky és mások kötetei is szép számban sorakoznak a polcokon. A regényírók közül Eötvös, Kemény és Jókai voltak a kedvencei. A kortársírók közül mindegyiknek a kötete megtalálható itt – Babitsnak, Móricznak, Kaffka Margitnak, Bródy Sándornak, Ignotusnak például több kötete is látható.
Ady közismerten rengeteg újságot és folyóiratot olvasott – ezek közül jó néhány itt is megtalálható. Különösen a Nyugat és a Huszadik Század című folyóiratok számai foglalnak el jelentős helyet, mert így is jelezni kívánjuk, hogy Adynak ezzel a két folyóirattal volt a legintenzívebb kapcsolata.
Legkedvesebb olvasmányát, a bibliát pedig nem is a könyvespolcán állítottuk ki, hanem kinyitva az író asztalára ettük annak jelzéseként, hogy szinte mindennapos olvasmánya volt a költőnek. Sajnos, ez már nem az eredeti, nem az, amelyikbe egykor azt jegyezte be: „Ady Endre vén diák kedves bibliája.” Ady Lajos könyvéből tudjuk, hogy Ady a sajátját 41. születésnapjának éjszakáján rettenetes kínjai, gyötrelmei között széjjeltépte.
Csinszka rajza Adyról – Tihanyi Lajos kőnyomatos rajza
Bokros Birmann Dezső Ady-portréja
Czigány Dezső arcképe
Csorba Géza Ady-síremléke a Kerepesi temetőben
Forrás: Kincskereső 4. évf. 8. sz. 1977. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése